"Így, hetven felé"
VERS
Király Lajos
ÖRÖMTELI PILLANATOK
Bicskei telkemen friss levegő
mossa át beteg tüdőmet.
Ősz van, mégis nyárias meleg
lengi be a sokszínű tájat.
Sétálok az egyre kopaszodó
gyümölcsfák között,
a sárgás-vörös szőlőleveleket
enyhe szellő lengeti.
Birskörtefámhoz megyek;
a fán dús termés sárgállik.
Ládákba szedek a termésből:
jut belőle nekünk és barátainknak is.
A ládákat a teraszon az asztalra teszem,
és látom, amint megfontolva,
lassan jön be a nyitott kertkapun
a vörös-fehér Reddy cicánk.
Öröm ért bennünket, csodás öröm.
Már egy hónapja nem láttuk őt,
azt gondoltuk: már nem él.
Nyávogva köszöntött engem és
feleségemet.
Hozzánk futott, hempergett előttünk,
simogattuk hátát, nyakát, kényeztettük.
Ő meg boldogan dorombolt – és végül
bőséges étellel etettük egyetlen cicánkat.
|
|
|
|