Egy csodálatos életutat összegző kötet Kanizsa József: Rám szabott
sors című, legszebb verseiből, prózai
írásaiból, családját,
barátait, pályatársait bemutató
fotókból nagy műgonddal összeállított
és megszerkesztett könyve. Aki megpillantja, izgatottan
veszi kezébe – mert ragyog ez a könyv
kívül és belül. Hittel, szeretettel
beteljesített, örömteli irodalmi küldetés
története.
A kötet első borítóján a 80 éves
Zajki kápolna látható az ünnepi misét
celebráló papokkal és a falubeli
hallgatósággal. Jelképes ez a fotó; mivel
Kanizsa József író, költő,
meseíró és kritikus innen, erről a Zala megyei kis
településről indult egy olajbányász
család ötödik gyermekeként irodalmi
útjára, hogy betölthesse hivatását. A
kötet hátsó borítójáról
a néhai Koncz Eta
festőművész egyedi virágfestménye ragyog
felénk, méltó tisztelgésként az
irodalomnak és a szerző életművének.
A kiváló irodalmár gyermekkora óta
foglalkozik vers, gyermekvers, mese, kritikai és egyéb
publicisztikai írásokkal. Éppen hatvan éve
jelent meg első írása a Zalai
Hírlapban, mely azóta is rendszeresen közli
lírai, prózai alkotásait, és ír
Kanizsa Józsefről.
„Hatvan év az irodalomban és 50 könyv a
60 év alatt” – olvashatjuk ötvenedik
könyve előszavának címében. Bámulatos
teljesítmény! Egy nagytehetségű, elismert
író, költő, meseíró és kritikus
tevékeny alkotómunkájának az
eredménye. Sokszor autóbuszon, vonaton utazva írta
szívet-lelket melengető, gyönyörű verseit. Mire
valamelyik vidéki városba ért
író-olvasó találkozóra vagy
könyvbemutatóra, már a frissen írott
versével köszönthette
hallgatóságát.
Hét ciklusba, illetve fejezetbe szedte e kötetbe
szánt verseit, írásait. A „Zajk, Zala,
szűkebb hazám…” c. ciklusban
szülőfaluját és a zalai tájat
dicsőíti, mely elindította. „A föld legszebb
tája vagy Zala / Zöld oázis Ékszere e kis
hazának” – írja „Szívemhez nőtt
Zala” című versében. Olyannyira a
szívéhez nőtt e táj, hogy nemcsak
személyesen, de lélekben és
írásaiban is vissza-visszatér ide
„érzőn szerető író, költő fiad”.
Kötetének második ciklusát már az
olajbányászoknak szenteli, mivel ő maga is
olajbányász családból származik.
Gyönyörű metaforát használ, amikor
„éj-virág-arcú embereknek” nevezi
őket. „Visszajárok” (Apámhoz,
olajbányászokhoz) című versében így
érzékelteti e veszélyes munkát végző
emberek körülményeit:
„fölvérző-fájdalom / sikolya reszket az
éjben / körénk települt bokrok/
hangvillái a rezzenésnek”.
A „Szülők, család” ciklusban szeretettel
emlékezik édesapjára, édesanyjára,
imádott feleségére, Vilmára. A
„Ráncok Tengerén” (Apámra
emlékezve) költeményében érzőn
írja: „Csak nézlek s gyengén / Fogom a
remegő kezedet / S a Ráncok Tengerén / Apám:
látom a szemedet”. Csodálatos hasonlattal vezeti be
„Anyám üzenete” című szép
versét. „…fölzeng bennem / a
sürgönydrót zene / mintha benne / anyám szava
zengene”. „Te vagy a fény”
(Feleségemhez) című költeménye
gyönyörű vallomás: „megszoktam a
sugárzásod/ örökléti
vibrálásod/ életemben te vagy a fény/
öregségemben a remény”.
Könyvének leghosszabb ciklusa a „Hazám
szép tájain született versek”. Kanizsa
József Kőbányától Siófokig,
Keszthelytől Szegedig, Hódmezővásárhelytől
Körmendig bejárta az ország legszebb
területeit. Ezek a csodálatos vidékek szinte minden
alkalommal versírásra ösztönözték
őt. Szép természeti képpel vezeti be a
„Keszthely, Balaton” című versét.
„gyógyít a víz a/ sirályok
röpte/ gyógyít a fény/ hajnalok
könnye”. „S felém árad a Tisza illata/
Suhan utcák zugán/ Tavasz van itt Szegeden
Tavasz…/ Április első napján” – zengi
„Tavasz Szegeden” című ritmusos, rímes
versében. Szeretettel vall ugyanebben a ciklusban
anyanyelvünkről is a prof. dr. Kolláth Anna
köszöntésére írott „A magyar
szó varázsa” című
költeményében. Íme: „Magyar ajkon,
magyar szó/ az igaz lelket tükrözi vissza/
Varázsa van e szónak/ Dallamos és
szűzi-tiszta”.
Kanizsa József csupa-szív ember! Jól
példázza ezt az a tény, hogy könyvében
külön ciklust szentel azon családtagoknak, rokonoknak,
barátoknak, sorstársaknak, ismerősöknek, akik
örökre eltávoztak az élők sorából
„Az Istenhez megérkezettek emléke
örökké él” címmel. E
ciklusából is több verset lehetne idézni.
Engedjék meg, hogy ezt most Önöknek egy
versrészlettel érzékeltessem:
„Elhunytakért mondom / Láng-lobogó alkonyon:
/ Legyen velünk békesség / Isten s örök
fényesség…” (Isten, áldd meg az
élőket)
„Védelmezőnk az úr” ciklusában
imák, köszöntések, himnuszok olvashatók.
„Angyali szárny suhog. / Érzem Isten
közelségét” – mondja ki Isteni
dicsőség c. költeményében. Ezt követően
olvashatunk még a kötetben köszöntő verseket,
archív prózai írásokat, kritikákat
az elismert író, költő, meseíró
és kritikus költészetéről, könyveiről
és munkásságáról. Végül
archív fotókat találunk
családjáról, barátokról,
pályatársakról, akikkel megismerkedett az
elmúlt hatvanévi irodalmi tevékenysége
során, és ma is együtt munkálkodik velük
a Krúdy Gyula Irodalmi Körben, más irodalmi
szervezeteknél a szebb és emberibb magyar
irodalomért.
Öröm olvasni ezt az ünnepi kötetet, mely a
neves irodalmár 76. születésnapjára jelent
meg. Mindenkinek jó szívvel, szeretettel
ajánlom!
(Kanizsa József: Rám
szabott sors. Versek, prózák, fotók. BIRÓ
family Nyomda és Könyvkiadó. 2018, 180 p.)
♣ ♣
♣
