Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Tóth Attiláné dr.

Férfiak, ma

Előadást tartottam a nők és férfiak mai problémáiról, valamint a családról, és megemlítettem sok adat között, hogy a nők a munka után átlagban naponta még 4,5 órát töltenek házimunkával, a férfiak pedig a fél óránál is kevesebbet foglalkoznak az otthoni teendőkkel. Egy csinos, idős úr közbeszólt: – A férfiak esetében havonta tetszett érteni? – Nagy vidámság követte a kérdést, én is jót nevettem, szellemes poén volt.

Lehet humorizálni a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyáról ebben a modern világban, de azért néhány tényt érdemes egymás mellé tenni és elgondolkozni rajtuk.

Egy kulturális eseményen, színházban, képtárban, irodalmi programon, olvasóklubban nagyon kevés férfi jelenik meg. Ha 10%-ot mondunk, akkor biztosan nem értékeltük alacsonyan a férfi résztvevők arányát.

A kimondottan nem férfias foglalkozásra épített egyetemi, főiskolai karokon sokkal több a női hallgató, mint a férfi. Előfordult az, hogy egy főiskola végzős, levelező hallgatói között egy férfi sem volt. Érdemes arra is emlékezni, hogy az 1900-as években a kevés, egyetemre jutott hölgy nevét még ma is jegyzik az egyetemek. És alig több, mint 100 év telt el!

Az olyan hajléktalanok között, akik leginkább közterületen élnek, sokkal több a férfi, mint a nő.

A Magyar Tudományos Akadémia Jövőkutatási Tudományos Albizottsága felmérést végzett egyetemi hallgatók körében arról, hogy hogyan képzelik el a magánéletüket 20 év múlva. A kérdőívre válaszolók között kevés a férfi, a válaszaikban szinte egyöntetűen azt fogalmazták meg, hogy a családot tartják a legfontosabbnak, és ezért olyan állásuk lesz, ahol magas a fizetés, hogy megfelelő szinten tudják majd eltartani a családjukat.

Köztudott, hogy a férfiak körében gyakoribb a fiziológiailag gondozatlan, leromlott ember, gyakoriak az úgynevezett „népbetegségek”. Pusztít az alkoholizmus. Előbb halnak, mint a nők.

Még sok tényt emlegethetnénk, de ha csak a fentieken elgondolkozunk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a férfiakkal valami történt az elmúlt néhány évtizedben. Keveredik bennük a múlt és a jelen, a szerepük a társadalomban, a családban tisztázatlan elsősorban saját maguk számára.

Úgy száz évvel ezelőtt a társadalom bizonyos rétegében valóban a férfi volt a családfenntartó, amiből következik, hogy a nő eltartottként élt. Meg kell jegyezni, hogy a paraszt- és később a munkáscsaládokban a nőt sohasem tekintették eltartottnak (és nem is volt az). A családfenntartó férfinak nem kellett foglalkoznia a család mindennapi problémáival, otthon érthetően kiemelt szerepet töltött be. Az ilyen családfőnek a véleményét nem lehetett megkérdőjelezni, elvárásai törvényként érvényesültek. Komoly tekintélye volt. A nők számára ebben a rétegben egyetlen jövő alternatíva létezett, férjhezmenni és eltartottként élni.

A helyzet alaposan megváltozott. A nőknek szakmájuk van, a munkahelyükön úgy dolgoznak, mint a férfiak. A család eltartása már kettőjük feladata, a nők ehhez anyagilag hozzájárulnak, és ez összegszerűen lehet ugyanany-nyi vagy több, mint amit a férfiak visznek haza. Odalett a biztosnak tűnő háttér, aminek alapján nem kellett otthon segédkezni, és az otthoni munkát két csoportra lehetett osztani, „férfimunkára” és „női munkára”. Elpárolgott az a remek helyzet is, amelynek lényege az volt, hogy a kényelmük biztosítása családi érdek. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkozásaikkal szemben megjelent a határozott, öntudatos nők véleménye, és a kis szemtelen gyerekek is hallatják a hangjukat – oda a tekintély is.

El kell ismerni, nehéz helyzet, gyors volt a változás, nem könnyű feldolgozni, pedig itt lenne az ideje.

A fenti példák alapján gondoljunk bele a jövőbe. Mivel a férfiak közül kevesen képezik magukat, a gyerek kérdéseire lassan csak az anyuka vagy a nagymama tud majd válaszolni, tovább csökken a férfiak tekintélye. Tömegméretekben csökken a társadalmi értékük, hiszen nem szerzik meg a megfelelő képesítéseket. Nem csoda, hogy egyre több és még több női vezető lesz. Ennek következménye, hogy a férfiak az anyagiakat tekintve kevesebbel fognak hozzájárulni a család eltartásához, mint a nők.

A család nyugalma és önértékük megőrzése érdekében vigyázni kellene az egészségükre, amit nem tesznek meg. Az elhízást, az érrendszeri megbetegedéseket ugyan meg lehet magyarázni azzal a stresszel, ami az utóbbi években érte a férfiakat, de a siránkozás nem megoldás. Mindent meg kell tenni azért, hogy egészségesen tudjanak a család körében élni, és szélesebb értelemben jelen legyenek a család mindennapjaiban.

A fiatal férfiaknak tudomásul kell venni, hogy ha valóban a család fontos számukra, akkor egy olyan családot kell maguk előtt látni, ahol egy szakmáját szerető, értő társuk lesz, akit meg kell becsülniük, és akivel együtt kell a család anyagi és mindennapi létét biztosítani. Már nem oszlik a család körüli tevékenység fenntartásra, eltartásra, női és férfi feladatokra, ha leszámítjuk a fiziológiai különbségeket. A családban a boldogságot, a magas színvonalú családi életet csak a harmonikus, egészséges együttműködés biztosíthatja.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©