Előadást tartottam a nők és férfiak mai
problémáiról, valamint a családról,
és megemlítettem sok adat között, hogy a nők a
munka után átlagban naponta még 4,5
órát töltenek házimunkával, a
férfiak pedig a fél óránál is
kevesebbet foglalkoznak az otthoni teendőkkel. Egy csinos, idős
úr közbeszólt: – A férfiak
esetében havonta tetszett érteni? – Nagy
vidámság követte a kérdést, én
is jót nevettem, szellemes poén volt.
Lehet humorizálni a férfiak és a nők
egymáshoz való viszonyáról ebben a modern
világban, de azért néhány tényt
érdemes egymás mellé tenni és elgondolkozni
rajtuk.
Egy kulturális eseményen, színházban,
képtárban, irodalmi programon, olvasóklubban
nagyon kevés férfi jelenik meg. Ha 10%-ot mondunk, akkor
biztosan nem értékeltük alacsonyan a férfi
résztvevők arányát.
A kimondottan nem férfias foglalkozásra
épített egyetemi, főiskolai karokon sokkal több a
női hallgató, mint a férfi. Előfordult az, hogy egy
főiskola végzős, levelező hallgatói között egy
férfi sem volt. Érdemes arra is emlékezni, hogy az
1900-as években a kevés, egyetemre jutott hölgy
nevét még ma is jegyzik az egyetemek. És alig
több, mint 100 év telt el!
Az olyan hajléktalanok között, akik
leginkább közterületen élnek, sokkal több
a férfi, mint a nő.
A Magyar Tudományos Akadémia
Jövőkutatási Tudományos Albizottsága
felmérést végzett egyetemi hallgatók
körében arról, hogy hogyan képzelik el a
magánéletüket 20 év múlva. A
kérdőívre válaszolók között
kevés a férfi, a válaszaikban szinte
egyöntetűen azt fogalmazták meg, hogy a családot
tartják a legfontosabbnak, és ezért olyan
állásuk lesz, ahol magas a fizetés, hogy megfelelő
szinten tudják majd eltartani a családjukat.
Köztudott, hogy a férfiak körében
gyakoribb a fiziológiailag gondozatlan, leromlott ember,
gyakoriak az úgynevezett
„népbetegségek”. Pusztít az
alkoholizmus. Előbb halnak, mint a nők.
Még sok tényt emlegethetnénk, de ha csak a
fentieken elgondolkozunk, akkor azt állapíthatjuk meg,
hogy a férfiakkal valami történt az elmúlt
néhány évtizedben. Keveredik bennük a
múlt és a jelen, a szerepük a társadalomban,
a családban tisztázatlan elsősorban saját maguk
számára.
Úgy száz évvel ezelőtt a társadalom
bizonyos rétegében valóban a férfi volt a
családfenntartó, amiből következik, hogy a nő
eltartottként élt. Meg kell jegyezni, hogy a paraszt-
és később a munkáscsaládokban a nőt sohasem
tekintették eltartottnak (és nem is volt az). A
családfenntartó férfinak nem kellett foglalkoznia
a család mindennapi problémáival, otthon
érthetően kiemelt szerepet töltött be. Az ilyen
családfőnek a véleményét nem lehetett
megkérdőjelezni, elvárásai
törvényként érvényesültek. Komoly
tekintélye volt. A nők számára ebben a
rétegben egyetlen jövő alternatíva létezett,
férjhezmenni és eltartottként élni.
A helyzet alaposan megváltozott. A nőknek szakmájuk
van, a munkahelyükön úgy dolgoznak, mint a
férfiak. A család eltartása már
kettőjük feladata, a nők ehhez anyagilag
hozzájárulnak, és ez összegszerűen lehet
ugyanany-nyi vagy több, mint amit a férfiak visznek haza.
Odalett a biztosnak tűnő háttér, aminek alapján
nem kellett otthon segédkezni, és az otthoni
munkát két csoportra lehetett osztani,
„férfimunkára” és „női
munkára”. Elpárolgott az a remek helyzet is,
amelynek lényege az volt, hogy a kényelmük
biztosítása családi érdek. Az
ellentmondást nem tűrő kinyilatkozásaikkal szemben
megjelent a határozott, öntudatos nők
véleménye, és a kis szemtelen gyerekek is
hallatják a hangjukat – oda a tekintély is.
El kell ismerni, nehéz helyzet, gyors volt a
változás, nem könnyű feldolgozni, pedig itt lenne az
ideje.
A fenti példák alapján gondoljunk bele a
jövőbe. Mivel a férfiak közül kevesen
képezik magukat, a gyerek kérdéseire lassan csak
az anyuka vagy a nagymama tud majd válaszolni, tovább
csökken a férfiak tekintélye.
Tömegméretekben csökken a társadalmi
értékük, hiszen nem szerzik meg a megfelelő
képesítéseket. Nem csoda, hogy egyre több
és még több női vezető lesz. Ennek
következménye, hogy a férfiak az anyagiakat tekintve
kevesebbel fognak hozzájárulni a család
eltartásához, mint a nők.
A család nyugalma és
önértékük megőrzése
érdekében vigyázni kellene az
egészségükre, amit nem tesznek meg. Az
elhízást, az érrendszeri megbetegedéseket
ugyan meg lehet magyarázni azzal a stresszel, ami az
utóbbi években érte a férfiakat, de a
siránkozás nem megoldás. Mindent meg kell tenni
azért, hogy egészségesen tudjanak a család
körében élni, és szélesebb
értelemben jelen legyenek a család mindennapjaiban.
A fiatal férfiaknak tudomásul kell venni, hogy ha
valóban a család fontos számukra, akkor egy olyan
családot kell maguk előtt látni, ahol egy
szakmáját szerető, értő társuk lesz, akit
meg kell becsülniük, és akivel együtt kell a
család anyagi és mindennapi létét
biztosítani. Már nem oszlik a család
körüli tevékenység fenntartásra,
eltartásra, női és férfi feladatokra, ha
leszámítjuk a fiziológiai
különbségeket. A családban a
boldogságot, a magas színvonalú családi
életet csak a harmonikus, egészséges
együttműködés biztosíthatja.
♣ ♣
♣