Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ZENEMŰVÉSZET

Stancsics Erzsébet

Fehér éjszaka Lucas Debargue-gal a Művészetek Palotájában

Májusi hangversenybérletünk a Művészetek Palotájába szólt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Az est programja Muszorgszkij, Prokofjev és Sosztakovics művek voltak. Néhány gondolat az orosz zeneművészet kiemelkedő alakjairól:

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij 1867-ben ezt írja saját darabjáról: „A Boszorkák – ez a darabom köznapi elnevezése, valójában Szentivánéj a kopár hegyen.  A boszorkák ezen a hegyen gyülekeztek, pletykálkodtak és várták a Sátánt. Megérkezésekor kört alakítottak a trónja körül, dicsőítő éneket énekeltek. A Sátán ezek után megnyitotta a boszorkányszombatot, miközben kiválasztotta a neki tetsző boszorkákat, hogy kedvét lelje bennük…” A sikeren felbuzdulva három változatban is elkészítette, de a világ inkább a negyedik verzióban, Rimszkij-Korszakov átdolgozásában-hangszerelésében ismeri mindmáig…

Szergej Szergejevics Prokofjev II. zongoraversenyének igen hányatott sorsa volt. Egy öngyilkos diáktársa emlékének ajánlotta 1913-ban befejezett g-moll koncertjét, amely csekély elismerésre lelt a közönség konzervatív köreiben. Az egyik fővárosi lap kiküldött munkatársa így írt az ősbemutatóról: „Zongorához ült s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával van elfoglalva, vagy vaktában verdesi a billentyűket…” A partitúra az orosz forradalom alatt megsemmisült, így Prokofjev 1923-ban emlékei alapján rekonstruálta azt. 1924-ben Párizsban újra bemutatták a művet. A g-moll zongoraverseny nemcsak a zeneszerzőnek jelentett nagy megterhelést, de roppant kihívást jelent napjainkban is zongoraszólamának előadása minden erre vállalkozó művész számára.

Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 1937-ben komponált V. szimfóniája (Sorsszimfónia) nemcsak Beethoven, de Sosztakovics művére is ráillik. Ugyanis sorsfordító szerepet játszott életében, megmentve őt a sztálini terrortól. 1936-ban a pártlap, a Pravda nekirontott a „Kisvárosi Lady Macbethnek”, így Sosztakovics kénytelen volt visszavonni avantgárd IV. szimfóniáját. Barátai, pártfogói egymás után váltak a sztálini terror áldozatává. A zeneszerző ebből a helyzetből mentette ki magát az V. szimfóniával, amely megfelelt Sztálin és a párt zenei elképzeléseinek, a közönség zajos ovációval fogadta. Ám a Szolomon Volkov által közreadott „Testamentum” idézi a szerző megfogalmazásában a mű valódi programját: „Olyan ez az egész, mintha valaki egy nagy bottal fejünkre verne és azt mondaná: A ti dolgotok az, hogy örüljetek – és akkor nagy nehezen, reszketve felállunk és elkezdünk masírozni, mindvégig azt mormolva magunkban: A mi dolgunk az, hogy örüljünk.”

Hangversenyünk vendégművésze, a 27 éves Lucas Debargue Párizsban született, csak 11 éves korában kezdett zongorázni, majd hamarosan félbe is hagyta. Bölcsészdiploma után, 2010-ben tért vissza hangszeréhez. 2011-ben lett az orosz zongoraművész és párizsi professzor, Rena Shereshevskaya növendéke. Ennek eredményeként Debargue nemcsak a 2015-ös Nemzetközi Csajkovszkij-verseny IV. helyezését nyerte el, de a legizgalmasabb fiatal zongoristák egyikének bizonyul a világ nagy koncerttermeiben és lemezfelvételein. Ezen az estén az ő előadásában hallhattuk a zongoraművet.

Szólni kell még a Concerto Budapest Zenekarról is, mely Magyarország egyik vezető nagyzenekara történelmi múlttal és a fiatal zenészek dinamizmusával. Műsora képviseli a sokszínű, egyedülálló repertoárt, mely a közismert mesterművektől a XXI. századi kortárs darabokig terjed. Művészeti igazgatója 2007 óta a Liszt és Bartók-Pásztory-díjas, érdemes művész Keller András. A világszerte elismert hegedűművész, karmester 2016 óta a londoni Guildhall School of Music and Drama hegedűprofesszora.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©