Májusi hangversenybérletünk a Művészetek
Palotájába szólt, a Bartók Béla
Nemzeti Hangversenyterembe. Az est programja Muszorgszkij, Prokofjev
és Sosztakovics művek voltak. Néhány gondolat az
orosz zeneművészet kiemelkedő alakjairól:
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij 1867-ben
ezt írja saját darabjáról: „A Boszorkák – ez a darabom köznapi
elnevezése, valójában Szentivánéj
a kopár hegyen. A
boszorkák ezen a hegyen gyülekeztek, pletykálkodtak
és várták a Sátánt.
Megérkezésekor kört alakítottak a
trónja körül, dicsőítő éneket
énekeltek. A Sátán ezek után megnyitotta a
boszorkányszombatot, miközben kiválasztotta a neki
tetsző boszorkákat, hogy kedvét lelje
bennük…” A sikeren felbuzdulva három
változatban is elkészítette, de a világ
inkább a negyedik verzióban, Rimszkij-Korszakov
átdolgozásában-hangszerelésében
ismeri mindmáig…
Szergej Szergejevics Prokofjev
II. zongoraversenyének igen hányatott sorsa volt.
Egy öngyilkos diáktársa emlékének
ajánlotta 1913-ban befejezett g-moll koncertjét, amely
csekély elismerésre lelt a közönség
konzervatív köreiben. Az egyik fővárosi lap
kiküldött munkatársa így írt az
ősbemutatóról: „Zongorához ült s
úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet
leporolásával van elfoglalva, vagy vaktában
verdesi a billentyűket…” A partitúra az orosz
forradalom alatt megsemmisült, így Prokofjev 1923-ban
emlékei alapján rekonstruálta azt. 1924-ben
Párizsban újra bemutatták a művet. A g-moll
zongoraverseny nemcsak a zeneszerzőnek jelentett nagy
megterhelést, de roppant kihívást jelent
napjainkban is zongoraszólamának előadása minden
erre vállalkozó művész számára.
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics
1937-ben komponált V.
szimfóniája
(Sorsszimfónia) nemcsak Beethoven, de Sosztakovics
művére is ráillik. Ugyanis sorsfordító
szerepet játszott életében, megmentve őt a
sztálini terrortól. 1936-ban a pártlap, a Pravda
nekirontott a „Kisvárosi Lady Macbethnek”,
így Sosztakovics kénytelen volt visszavonni
avantgárd IV. szimfóniáját. Barátai,
pártfogói egymás után váltak a
sztálini terror áldozatává. A zeneszerző
ebből a helyzetből mentette ki magát az V. szimfóniával,
amely megfelelt Sztálin és a párt zenei
elképzeléseinek, a közönség zajos
ovációval fogadta. Ám a Szolomon Volkov
által közreadott „Testamentum” idézi a
szerző megfogalmazásában a mű valódi
programját: „Olyan ez az egész, mintha valaki egy
nagy bottal fejünkre verne és azt mondaná: A ti
dolgotok az, hogy örüljetek – és akkor nagy
nehezen, reszketve felállunk és elkezdünk
masírozni, mindvégig azt mormolva magunkban: A mi dolgunk
az, hogy örüljünk.”
Hangversenyünk vendégművésze, a 27 éves
Lucas Debargue Párizsban született, csak 11 éves
korában kezdett zongorázni, majd hamarosan félbe
is hagyta. Bölcsészdiploma után, 2010-ben
tért vissza hangszeréhez. 2011-ben lett az orosz
zongoraművész és párizsi professzor, Rena
Shereshevskaya növendéke. Ennek eredményeként
Debargue nemcsak a 2015-ös Nemzetközi Csajkovszkij-verseny
IV. helyezését nyerte el, de a legizgalmasabb fiatal
zongoristák egyikének bizonyul a világ nagy
koncerttermeiben és lemezfelvételein. Ezen az
estén az ő előadásában hallhattuk a zongoraművet.
Szólni kell még a Concerto
Budapest Zenekarról is, mely Magyarország egyik
vezető nagyzenekara történelmi múlttal és a
fiatal zenészek dinamizmusával. Műsora képviseli a
sokszínű, egyedülálló repertoárt, mely
a közismert mesterművektől a XXI. századi kortárs
darabokig terjed. Művészeti igazgatója 2007 óta a
Liszt és Bartók-Pásztory-díjas,
érdemes művész Keller
András. A világszerte elismert
hegedűművész, karmester 2016 óta a londoni Guildhall
School of Music and Drama hegedűprofesszora.
♣ ♣
♣