Régi karácsonyok emléke
átjár,
Kántálók serege épp a
házunknál jár.
Anyám meleg kalácsa illatozik,
Apám frissen vágott akácfával
melegít.
Rétillatú széna zizeg a szalmazsákokban,
Hat gyermek hancúrozik a meleg szobában.
Áldott békés a világ, szinte mesebeli,
Kívül a kertet vastag hó fedi.
Jégvirágok ülnek ablakunkban,
Kutyák csaholnak az üres utcákban.
Az emberek behúzódtak meleg otthonukba,
Kívánságot hozók érkeznek a
házba.
Erre vágyik lelkem, ezt kívánja vissza,
Gyerekként hancúrozni tollas dunyhában.
Telepedjék közénk tiszta szeretet,
Szálljanak köröttünk hófehér
pelyhek!
A szívekbe költözzön karácsony!
Méz ragyogjon ropogós kalácson.
Melegség járja át házunk
zegét-zugát,
A hűvös lelkeket fények aranyozzák!
Amíg kint a jeges szél dudál,
Pattogó tűz körül sok ember áll,
Kandallónk körül nevetés,
békesség,
Fenyőillat, csengőszó, gömböcskék!
Megtelik szobánk, megtelik szívünk,
Összejött a család, repdes a lelkünk,
Az asztalon hal és finom falatok,
Fény, szeretet járja át az alkonyatot.
Mosolyogj, ölelj, nem vagy egyedül,
A karácsonyi ének édesen csendül,
Csillagszóró, gyertya fénye,
Teljesül mindenki reménye.
Nézd meg jól e fényes ünnepet!
Raktározz belőle el egy keveset!
A szeretetből, az ölelésekből,
Szabadulj végleg a keserű könnyektől!
|