Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kühne Katalin

Gyergyói havasok

Az erdélyi havasok egyik legszebb tájai Gyergyóban találhatók. Télen nagy hó fedi a falvak fából épült házait, keveseknek adatik meg, hogy kőből építsék. Még nyáron is láttunk hófoltokat ott a nagy sziklák között, sőt, júniusban is esett hó, az árnyékos utakon még meg is maradt egy-két napig. Gyurka – vagy ahogy a szomszéd román barátja, Mihail hívja, Gyorgye – télen-nyáron járja a sziklás hegyeket. Tavasztól őszig az esztenán egyedül él tizenkét éves korától. Időnként apja meglátogatja, visz neki egy kis hazait, lisztet, libasültet. Nevenapján hajtják ki a teheneket, akiket a falu gazdái rábíztak. Ez a nap nagy ünnep, az egész falu kivonul a búcsúztatásukra. Nagy tüzet raknak, köré telepednek a falusiak, esznek-isznak, dalolnak, táncolják a botos és üveges táncot. Szól a duda, furulya, a hegedű húrját búsan húzza a zenész, de egy-egy szomorú nóta után jönnek a ropogós szoknyájú lányok, gyors lábú fiúk forgatják őket. Pirosodnak az arcok, repülnek a kötények. Gyorgye is ott táncol a tűz mellett, Zsuzskába karol, aki örömmel indul vele a táncba. Ilyenkor pezsdül a természet, zöldbe borulnak a fák, kibomlanak a rügyek, a fű harsog a lábuk alatt. Alkonyatkor, amikor leszentül a Nap, feljön a Hold, a faluszéli teret bevilágítja, az addig magányosan élő pásztorfiúk hamar szerelembe esnek. A kazlakhoz viszi Zsuzskát, elcsattan egy-két csók is. Hosszú az éjszaka, a csillagok fénye a lány szemében tükröződik. A bokrok közt letelepednek, felettük csicseregnek a madarak. Másnap reggel hazakíséri szerelmesét, ő a falu utolsó házában lakik. A kis házat körülveszi a patak, ahol sok hal úszkál a sebes, tiszta vízben. Belopakodnak Zsuzskával a pajtába, elheverednek a szénán. A szülők észre sem veszik, amikor hajnalban Gyorgye eloson. Hazafelé még mindig hallani véli a patak csobogását, ami egész éjjel zsongott fülükbe. Hullámzik a melle, örül annak, hogy meghódította Zsuzskát, az elmúlt éjszaka csodás emléke kíséri. Rágyújt pipájára, és arra gondol, milyen jó lenne, ha többé nem lenne egyedül az esztenán, együtt élhetne ott is Zsuzskával. A lány körülötte sürgölődne, megfejné a teheneket, túrót, sajtot készítene, vajat köpülne, gyógynövényekből finom teákat forralna. Tisztán tartaná a házat, amíg ő legelteti a teheneket. Esténként tüzet rakna, mellé feküdne, szerető párja mellett ébredhetne.

Annyira elandalodott, elmerengett gondolatain, észre sem vette, hogy az úton egy vaddisznó csorda közeledik feléje. Hirtelen, meghallva a nagy röfögést, megbotlott, és az árokba esett. A fejét egy nagy kőbe ütötte, azonnal elájult. Egy arra járó favágó talált rá. Gyorgye eszméletlenül feküdt, nagy vértócsában. A favágó nem is tudta felébreszteni, kerékpárjára ülve gyorsan segítségért indult a falusi orvoshoz. Ő egy szekér bakján érkezett, ketten felemelték Gyorgyét, elvitték a közeli város kórházába, ahol ellátták sebét. Az azonban annyira mély volt, el is fertőződött, hogy Gyorgye csak egy hét után ébredt fel lázas kómájából. Értesítette Zsuzskát, aki egész héten ágya mellett virrasztott. Megörültek egymásnak, de Gyorgye még nagyon gyenge volt, pár hétig pihennie kellett. Utána Zsuzskáékhoz költözött, ahol szívesen fogadták a szülei. Amikor teljesen felépült, elmondták tervüket, hogy Mihály napján, amikor behajtják a teheneket a faluba, az idény véget ér, megkapja a jussát a gazdáktól, összeházasodnak, és tavasszal már együtt mennek az esztenára. Ott szeretnének élni a vadállatok között, koncert helyett csak a madárkák énekét hallgatják, vagy a nagyvad csörtetését. Gyorgye vadászik, vagy halat fog, időnként vad gyümölcsöket szednek. A lisztből – amit itthonról nekik visz ki a lány apja, friss kenyeret süt Zsuzska. A szülők beleegyeztek az esküvőbe, minden barátjuk jelen volt a lakodalmon.

Ezután itthon együtt vészelik át a hideg teleket, és odakint a havasokban a megújuló, majd virágzó tavaszt, nyáron a heves zivatarokat, és ősszel újra visszatérnek a falusi házba. Boldogan élnek, amíg el nem jön az öregség, az elmúlás ideje. Az első hó bekövetkeztével házukba húzódnak, majd a következő év tavaszán újra kezdődik minden elölről. Ezután már együtt terveznek meg mindent, ami fontos számukra, elsősorban azt, hogy mielőbb körülöttük csacsogjanak gyermekek. Mihály napján megérkeznek, ez talán még nagyobb ünnep, mint a György-napi kihajtás, a falu népe köszönti őket, a számadó ilyenkor fizeti ki a járandóságukat, együtt mulatoznak két éjjel és két nap. Az őszi aranysárga levelek lehullanak, betakarítják a mezőkön a búzát, kukoricát, majd a pajtákba hordják a termést. Őszi estéken összegyűlnek az idősek és a fiatalok a fonóban, fosztják a kukoricát, közben játszanak, énekelnek, táncolnak. Minden mese róluk szól, vannak kiváló mesélő öregek, akik tapasztalataikat is beleszövik meséikbe. Megtanítják a fiatalokat a hagyományos táncokra, nótákra. Ilyenkor ismerkednek meg egymással a fiúk és lányok, év végére talán meg is esküsznek sokan. A telek csendesen telnek el, a családokat a hó, a jég elszigeteli egymástól, az utak járhatatlanok. Elbúcsúztatják az óévet, köszöntik az újat. Farsang idején, mielőtt az esztenákra kísérik a csordát, a gulyát, maszkokba öltöznek, táncolnak. Itt is szövődnek szerelmek.

Forog a természet kereke, amíg világ a világ, a havasok népe így él, igazodik a változásokhoz, de őrzi a hagyományokat, betartja a közösség törvényeit, rendjét. Így szép az élet, a téli nagy fehérség eltünteti a mindennapok koromfekete mocskait. Az erdélyi havasokban az ott élők szíve tiszta, mint a hó, szemük a világra nyíló, őszinte. Fiatal testük formás, így Zsuzska és Gyorgye is úgy illatozik, mint az erdő fái, a mezők liliomai, dalolva száll a magasban a madár, friss patakvízben úszik, mint a hal, szabadon fut, mint a vadállat.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©