"Így, hetven felé"
VERS
Györgypál Katalin
PÉNTEK ESTE JÚNIUS VÉGÉN
Hétvége előtti
késői alkonyat
ahogyan lassanként
szürkévé fakul a
világ köröttem – most
szellő sem jár erre
a madarak még mind
halkan beszélgetnek
megvitatják Isten
mai szent napját, mit
magunk mögött hagyunk
nemsokára; meleg
marad az éjszaka
afrikai hőség
közeledik felénk
tehetünk ellene
valamit? – A kérdés
túl felesleges, jól
tudom. Kibírjuk ezt
is ugyanúgy, ahogy
kibírtunk annyi mást.
Elhallgattak éppen
a madarak. Ez a
fürge kis denevérek
röptének ideje.
A magasban, ott fenn
elmosódó-halvány
kondenzcsík nyomaként
felhő vékonyodik.
Már este van, látni.
Derengő-világos.
De megszólalnak még
újra a madarak.
Kerüli őket a
pihentető álom?
Pedig későre jár.
Különös este ez.
Forró éj előtti.
Ám sopánkodni kár –
csak az erőt viszi.
Lassan csend lesz az úr.
|
|
|
|
