Néhány éve ismertem
meg egy irodalmi
kulturális rendezvényen azt az író,
költőtársamat, akinek 2017. októberében
én lehettem a beszélgető partnere az Új hang című
könyvének bemutatóján. Az informatikus
tollforgató könyvének megjelenését az
internet segítségével tárta
nagyérdemű közönsége elé.
Kihasználva azt a tudást, azt a tapasztalatot, ami
lehetőséget biztosított a verses, novellás
kötet kiadásához. Talán egyértelmű
volt a döntés és a legkézenfekvőbb. A
könyv az Amazon Printing kiadásában jelent meg a
versszerető, olvasni vágyó közönség
számára.
A könyv finom, bársonyosan selymes
tapintású, ízléses borítóval,
mely borítónak a színe figyelemfelkeltő! De
ugyanakkor a két szín játéka egybeolvad a
visszafogott világos barnától, a halvány
tónuson át egészen a sötétebb
barnáig. A hátlapján megjelenik egy
erdőrészlet a napsütötte fény és
árnyék játékával, ahol integetnek a
fák, azok a fák, amelyekből a nagyérdemű
olvasó számára a papír, a könyv
készül.
Kíváncsivá tett,
amikor a kezembe vettem a
könyvet. Nem is a tartalma, hanem a jó
ízlésre valló finom tapintása
nyűgözött le első alkalommal. Hosszú percekig csak
néztem, ujjaimban finom bizsergést éreztem, ami
különlegessé tette számomra az Új hang című
könyvet.
Nem nyitottam ki, még gyönyörködni akartam a
versek, a novellák selymes takarójában, mert nagy
becsben tartom az élő erdő fáiból
készült könyveket. Számomra nem csak a
könyv volt új az Új hangot adó
címével, hanem az érzés is új volt
bennem, a semmihez nem fogható öröm
bűvöletében.
Forgattam egy kis ideig a kezemben,
megnéztem az előlapot, a
hátlapot, de még nem rontottam neki a szavak
olvasásának. Lassan élveztem ki azt a pillanatot,
amit a könyv borítója nyújtott
számomra. Belelapoztam, majd újra a borítót
simogattam, aztán a hátlapon lévő világos
betűkkel összetalálkozott a tekintetem, majd
kacérkodni kezdtem, mint egy titkot akartam felfedezni,
óvatosan, nehogy megsérüljön az öröm,
ami bennem van. Egyszerűsége tette naggyá, és
tudtam, hogy sokszor az egyszeű dolgokban rejlik a nagyszerű
élmény. Nem csalódtam! Egy kincset tartottam a
kezemben, mert nem csak a könyv volt számomra
meglepetés, hanem a könyv írója is! Nagyon
meglepett, amikor felhívott telefonon, és egy titokzatos
találkozót kért. Izgalommal, de magabiztosan
mentem a helyszínre a királyok városában
lévő belváros szívébe, a
Vörösmarty Könyvtár Olvasóterme
elé.
Amikor megpillantottam az ötvenes férfit – aki
kerékpárral az oldalán érkezett –,
kezében az Új hang című könyvel, amit nekem
hozott, elolvadtam a büszkeségtől.
Megöleltük egymást, a kerékpár addig
szemlesütve állt magában. A levegő érezhetően
izzott körülöttünk, szívünket ugyanaz a
melegség érzése járta át. A
szemünkben, mint a csillagok fénye ragyogott valami, ami
egyértelműen mindkettőnk örömét
sugározta szavak és mondatok nélkül.
Egy gondolat futott bennem végig,
és láttam,
ahogy a könyv írója a
környezetkímélő kerékpárra pattant,
végigszáguldott a városon, leparkolt a
könyvtár előtt, ahol évek óta tartjuk az
Ősfehérvár Alkotóközösség
író-olvasó találkozóit,
kulturális rendezvényeit.
Ott álltunk a műemlék jellegű épületek
előtt, ahova évtizedekkel azelőtt iskolába jártam.
Ott, ahol magamba szívtam az irodalomórák
örömteli emlékeit, ahol a nagytudású
irodalomtörténész, középiskolai
tanár dr. Mohácsi Károly megtanította a
magyar és a világirodalmat. Ott aranyozta be a napot T.
Tamás Ferenc Új hang című első
verses-novellás kötetével, amikor
megajándékozott.
A könyv írója az ELTE
TTK-n végzett
matematika-fizika-informatika szakon középiskolai
tanárként. A mai napig tanítja mindhárom
szakot, mellette weblapokat tart karban, rendszergazda,
mesterpedagógus és közoktatási
szakértő. Az alkotó vágya az írás
örömművészet, mert megfelelési kényszer
nélkül örömből, kedvtelésből
születnek versei, novellái a szabadidő hasznos
eltöltésére.
Az író számtalan díj, elismerő
oklevél boldog tulajdonosa. A Cserhát Művész
Kör-től Art-Ezüst Díjat, Nívó-Ezüst
díjat, Aranytoll Díjat kapott, több tucat
írása jelent meg a Délibáb Magazinban, a
Kláris folyóirat hasábjain, a Kis Lant irodalmi
folyóiratban. A Garbo Kiadó, az Albanegra Kiadó,
az Országos Mécs László Irodalmi
Társulat antológia köteteiben. Németh Nyiba
Sándor előadásában, zenei
aláfestéssel öt verse jelent meg CD lemezen.
21 éve dolgozik a
Székesfehérvári
Szakképzési Centrum Jáky József
Szakgimnáziumában. A téma adott volt
számára, ott hevert az osztályteremben, a
katedrán, vagy a szürke hétköznapokban, a
saját életének történéseiben,
emlékeiben. Az írással T. Tamás Ferenc a
papírlapokat karcolva bearanyozta az olvasó
számára is a napot, amikor úgy döntött,
hogy a fiókban összegyűlt verseit, írásait
nyilvánosságra hozza. Betekintést ad abba az intim
lelki szférába, amit eddig csak magának
tartogatott.
A könyvbe belelapozva mosolyogtam, mert néhány
írásnak a címe, a tartalma már ismerős
volt. Elhangzottak a író előadásában
irodalmi napokon, író-olvasó
találkozók alkalmával, vagy az általam
vezetett Ősfehérvár
Alkotóközösség ünnepi programjain. Az
El Condor Pasa,
A párka csókja, Nézd
a győztest, vagy
Ez az utam,
József Attilához írt versei, írásai.
A művészet, az irodalom mindig az
embernek, az emberről
szól, az emberközpontú
valóságról. A művészet az író
számára is egy lényegfeltáró
tevékenység, hogy mi a lényeg és a
lényegtelen, azt mindig a művész, az ember, az
író dönti el. Mint ahogy azt eldöntötte az
Új hang című
könyv írója egyéniségével,
érzelmeivel, érzéseivel, vagy épp a
világnézetével.
Öröm volt megismerni egy új embert, egy új
tehetséget, egy új hangot, aki a lelki gazdagságon
túl olyan érzéseket, olyan izgalmakat oszt meg
velünk első megjelent verses-novellás
kötetében, ami különlegessé, szebbé
teszi a világunkat, s benne a saját
életünket.
Hiszem és vallom, hogy írni,
olvasni jó!
Vegyük hát kezünkbe T. Tamás Ferenc
író, költőtársunk Új hang című
könyvét, csodáljuk meg finom selymes
borítóját, majd vegyük észre, hogy egy
új ember, egy új hang, az új könyvének
olvasása által elrepít bennünket egy
más dimenzióba az igaz, vagy fél igaz
történetek izgalmas, varázslatos
tárházába.
(T. Tamás Ferenc: Új
hang. Amazon Printing K., 2017, 186 p.)