A szabad lélekről kellene írnom, de ezt előbb
közelítsük meg más oldalról.
Rögzítsük le, mi a szabadság. Okos emberek
szerint a szabadság az a lehetőség, hogy valaki
megválogathassa cselekedeteit. Ez vonatkozik éppen
úgy fizikai helyzetünk változtatásának
lehetőségére, mint gondolataink kifejtésére
(szólásszabadság).
Azután mit olvashatunk a lélekről? Ez már
nehezebb kérdés. Egyesek szerint olyasmi, ami nem
ölt testet, azaz anyagtalan: nem fogható kézbe, nem
fényképezhető le, nem mutatja ki a röntgen.
Szellemként él bennünk. Minden emberben, abban is,
akiről szokták mondani, hogy lelketlen. Esetleg más
kifejezésekkel: szívtelen, közömbös a
mások gondja, baja, betegsége, balesete iránt. A
lélek mindenkiben él, amíg ki nem leheli! (Ez is
szép, magyar kifejezés; nem tudom, más nyelvekben
van-e ilyen finomság a szívesen elkerülendő
halál szóra?)
A lelket (még a sajátunkét is) megismerni
nehéz. Nem ad igazi eligazítást az a
mondás, mely szerint a szem a lélek tükre. Bizonyos,
hogy az emberi tekintet sokat elárul a
tulajdonosáról, de a lelkéről még nem
eleget. Tapasztaltuk, hogy hajlamosak vagyunk megítélni
valakit az első látásra; szimpatikus, vagy sem.
Csalódunk, ha tévedtünk! De a lélek
csodája éppen az, hogy az egyik lélek képes
megismerni, vagy inkább úgy fejezem ki magamat, hogy
megérezni másnak a lelkét.
Egy idős asszony temetésén hallottam a
búcsúztató beszédben: „Milyen
szépen éltek; hogy szerették egymást. Ők
valóban egy test és egy lélek voltak.”
Hogyan talál rá az egyik lélek a hozzá
illő másikra? Ez a nagy kérdés, és ha ezt
tudnánk, akkor közelebb kerülnénk a
lélek fogalmának a megértéséhez.
Miután nem vagyok szakember, csak öregkori
tapasztalatomból mondhatom, hogy én mint egy
mágneses erőt látok a lelkekben, amelyek az embereket
vagy vonzzák egymáshoz, vagy éppen
taszítják, eltolják egymástól.
Ha a lélek tompa, erőtlen, akkor nincs szabad
mozgása. Csak az erős lelkű ember mondhatja magát szabad
lelkűnek! Azt mondhatjuk, hogy nyitott minden szépre és
jóra. De akit lelketlennek ismerünk, arról nem
mondhatjuk el, hogy szabad lelkű, mert miféle szabadság
az, amikor meg van kötve a lélek rossz beidegződés,
rossz megszokás miatt?
Így függ össze a lélek szabadsága a
lelkiismerettel. Míg lélek (ilyen-olyan) mindenkiben van,
azt már nem mondhatjuk, hogy mindenki lelkiismeretes.
Általában, vagy csak adott esetekben az. A lélek
szabadságával függ össze az őszinteség
is, mert csak szabad lélekkel kerülheti el az ember a
hazugságot.
Élni csak szabad lélekkel jó és
érdemes; az erre való törekvés nem
hiábavaló.
♣ ♣
♣
