KÖNYVESPOLC

Tárkányi Imre

Marie Curie szerelmei

Iréne Frain regénye

Rendkívül érdekes olvasmány a Marie Curie szerelmei című könyv, a francia író, történész és publicista, Iréne Frain alkotása. Aki nem hallott még Marie Curie-ről, pikáns, szerelmi történetekre gondolhat, a nevét és tudományos munkásságát kicsit is ismerők érdeklődve olvassák a Noel-díjas fizikus-kémikus magánéletének válságos éveit.

A könyv szerzője alapos kutatómunkát végzett: könyvtárak, rendőrségi iratok, magánlevelek, naplók jelentik a lényeget, de nem hiányoznak a fizikai-kémiai kutatások leírásai sem, amelyekkel Pierre Curie, a kiváló fizikus, feleségével együtt beírta a nevét a tudomány világának a nagyjai közé. Pierre Curie a radioaktivitást vizsgálta kutatásaiban. Marie lengyel származású – eredeti neve Sklodowska –, és a hazájában nevelőnő volt, majd Párizsba kerülve végezte el az egyetemet. Barátnője révén ismerkedett meg Pierre-rel, és ő is a kutatások felé fordult. A két tudományos kutató nem csupán munkájukban találták meg egymást, de hasonlóan visszahúzódó, puritán egyszerűségű természetük is egymáshoz vonzotta őket. Együtt fedezték fel a polóniumot és a rádiumot. 1903-ban a kutatások terén elért eredményeikért elnyerték a fizikai Nobel-díjat. Az ideális párt rajongó fiatalok, kutatók veszik körül. Otthonuk beszélgetések, viták színhelye. Pierre egyik asszisztense Paul Langevin. Házasember, csodálja a házaspár munkáját, látja meghatóan szép szerelmüket is. És közben éli a maga gyötrelmes életét: anyósa, a régebben imádott felesége és annak húga erőszakosságát, a pénz utáni hajsza megnyilvánulását – amely néha tettlegességig fajul, fájdalmat okozva Paulnak. Tűr és menekül Cuire-ék otthonába, asszisztenskedik Pierre mellett, miközben csodálja Marie-t. Pierre egy szerencsétlen balesetben meghal 1906-ban. Marie nehezen éli túl a tragédiát, és soha többé nem tudja elfelejteni férjének hűséges szerelmét. Mégis, Paul – a házasságában csalódott, nála öt évvel fiatalabb régi barát – egyre közelebb kerül hozzá. 1910-ben egymásra találnak. Eldugott utcában lesz az otthonuk, munkájuk színhelye. Paul menekül anyósa és felesége terrorja elől, pedig már négy gyermekük van! 1911-ben Marie a kémiai Nobel-díj várományosa lesz a fémrádium előállításáért. És éppen ebben az időben robban ki a botrány: Marie leveleit ellopják, újságcikkek vádolják, hogy „elrabolta” Paul Langevint a családjától. Fotósok szegődnek a nyomukba, Pault házasságtörés címén megvádolják, Marie pedig a „rettenetes lengyel bűntárs”. Marie kemény nő, és nem roppan össze. Brüsz-szelben részt vesz egy tudományos kongresszuson, ahol az egyetlen női tudós. Albert Einsteinnel is megismerkedik, aki – néhány régebbi baráttal együtt – kiáll a meghurcolt asszony mellett. A Nobel-díjat átveszi. Paul a „bűnügyi” tárgyaláson lemond négy gyermekéről felesége javára, dönt a teljesen kimerült Marie helyett. A pert törlik, de szerelmük is véget ér: elhagyják egymást, hogy vége legyen meghurcoltatásuknak.

Marie Curie-Sklodowska 1934-ben halt meg, Paul, a daliás szerelmes a régi barátok, tisztelők élén halad a gyászmenetben – mintha „ő maradt volna leginkább egyedül”…

Az izgalmas, remek könyv nem csupán Marie Curie szerelmeiről szól, de bemutatja a huszadik század elején létező felfogását is a nők feladatáról: maradjanak csak a konyhában, vagy őrizzék gyerekeiket. A szerelem sem tolerálható, ha valamelyikük még házas… És, íme, ilyenek a hozzánk „betolakodó” idegenek! (Emlékezzünk: Marie lengyel volt.)

Nehéz a könyvet úgy megidézni, hogy az olvasó egy rövid recenzióból érezni tudja sokszínűségét: a szerelem, a tudomány, az emberi gonoszság, a bulvár sajtó működésének leírását. Iréne Frain kutatói-írói munkája mindenképpen figyelmet érdemel. Közel hozza az olvasóhoz az emberi gyarlóságot – az életet. A szerző 2016-ban nem érdemtelenül kapta meg a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatát.

Pierre és Marie Curie házasságából két lány született, Marie igyekezett szeretettel nevelni őket. Iréne, az idősebb ugyancsak jelentős tudós lett: férjével, Frederic Joliot-Curie-vel együtt 1935-ben kémiai Nobel-díjban részesült…

(Eve Curie pedig Madame Curie címén megírta édesanyja életét Pierre Curie haláláig – a szerk.)

(Iréne Frain: Marie Curie szerelmei. Typotex Elektronikus Kft., Bp., 2017, 352 p.)

♣    ♣    ♣