Latinul úzus = szokás, használat, középkorban használt ösztönös népzene. Szerintem a szokás egy kitaposott ösvény, melyen köny-nyebben eligazodunk, hiszen vannak azonos, biztos támpontok, melyekkel biztonságunkat megtaláljuk.

Talán nálam a napilapokkal kezdődött szokásaim megváltozása. Az internet megjelenésével már nem kellett járatni a napilapokat, hiszen a képernyőn elolvashattam, megnézhettem képi illusztrációit is. Nem jelent ugyan meg nyomtatva papíron, de egyszeri olvasatra a képernyő is megtette.

Valamikor rég, gyerekkoromban boldogok voltunk, amikor vendégségbe mentünk szomszédok-hoz, rokonokhoz. Nem volt ez olyan nagy-nagy valami. Csak szóltak egymásnak, hogy átmegyünk, vagy gyertek át este kicsit beszélgetni. Pogácsa, sült krumpli, felnőtteknek egy-egy pohár bor, és beindult egy fantasztikusnak látszó beszélgetés. Én és korosztályom nagyon sokat tanult ezekből a beszélgetésekből, ezért tátott szájjal hallgattuk. Főleg téli estéken nagyon kellemes elfoglaltság volt. A mai tizenévesek egy ideig ott vannak a felnőtt társaságban, majd előkerül okos telefonjuk, és attól kezdve egy másik világban élnek. Nekik nincs szükségük egy korábbi generáció meghallgatására. Valamilyen rendkívüli élményre számítanak, ezért a neten próbálnak valamit elérni, ami gyakran köszönőviszonyban sincs a kulturális értékrenddel. Másrészt a tv véget vetett a hagyománynak tekinthető szomszédi, rokoni estéknek.

Végeredményben szokásaink egy része hagyományainkból gyökerezik. Például vidéki házak utcai részénél az előkert, melyet igyekeztek rendben tartani, mert az egyfajta presztízs volt,  tükörképet jelentett a porta mikéntjéről, az ott lakók rendszeretetéről. Vagy városokban az ingatlan melletti járda takarítása. Ezek mára szinte eltűnőben vannak.

Másrészt vannak jó és rossz szokásaink. Valamilyen időfüggő tevékenységet óra hiányában számolással követhetünk. Ha megfelelő ütemben számolunk, nem is sok az eltérés a valós időhöz ké-pest. Pl. fogat mosunk, és nem akarjuk elhamarkodni, akkor számolással próbáljuk az általunk elégségesnek tartott időt betartani. Van, akinek a szemében ez normális, másoknál viszont valamilyen függőségnek számít.

Hogy ne legyünk szétszórtak, egy előre meghatározott napirend szerint élünk. Ébredés, reggeli, tevékenységek, munka, ebéd, uzsonna, séta, tv-nézés, nyugovóra térés stb. Ez egyfajta rutint ad a mindennapoknak, és sokaknak stresszes ebből kizökkenni.

Új szokás az interneten való csüngés. Van, aki csak átnézi a posztokat, feltöltött képeket, de passzívan háttérben marad, míg mások aktívan részt vesznek a tartalmak értékelésében, netán maguk is hozzájárulnak a tartalom szerkesztéséhez, színesítéséhez. Megint mások meglájkolnak mindent. A felvett szokások aztán változhatnak. Bármelyik típus átválthat bármelyikre.

Átveszünk szokásokat más népektől, más régiókból. Ilyen például a Halloween vagy a Valentin-nap. Ezen szokásokat sok esetben valamilyen haszon reményében (több-kevesebb sikerrel) a kereskedelem is próbálja divatba hozni.

Hogy melyek a jó, melyek a rossz szokások, azt nagyrészt mindenkinek saját magának kell el-döntenie. A jelszó: amivel nem ártunk másoknak, azt megtehetjük. Szokásaink által teszünk rendet magunk körül, ezáltal életünk valamilyen forgatókönyv szerint zajlik, ami megkönnyíti döntéseinket, átsegít bennünket bizonyos nehézségeken. Sajnos, hagyományokban gyökerező szokásaink jó része kihalóban van. Csak néhány: mindennapos főzés, könyvolvasás, az idősek tisztelete, figyelmesség stb.

20–30 éve még jeles településeken népviseletbe öltözött fiatalokat, időseket láthattunk vasárnap délelőtt templomba menni. Ma már alig van ilyen. Ugyanannyi ideje csordákat hajtottak a legelőre, ami mára szinte teljesen megszűnt. Van olyan település, ahol még a legelő nagy részét is felszántották és bevetették valamivel. Vidéken a házak kertjeit valaha megművelték, hiszen jelentősen hozzájárult a család költségvetéséhez. Mára a fiatalok városokba mennek tanulni, és nagyobb részük ott is marad, hiszen otthon nincs képzettségüknek megfelelő munka. Sajnos, a vidék elnéptelenedik. 

Íme két megmosolyogni való új szokás: Okos telefonnal kerékpározás közben egy hölgy nekihajt egy oszlopnak. Ketten mennek egymás mellett, egy lány, egy fiú, és okos telefonjukon egymással csetelnek.