A jövőképünk a jövőnkről alkotott, kigondolt
elképzelésünk, amelyet reménykedve
szeretnénk megvalósulni látni. A
kérdés csak az, hogy kinek lehet jövőképe?
Egy sorsát figyelemmel kísérő nemzet fiainak,
mely szeretne könnyebben és jobb
körülmények között élni? De ehhez
ismernie kellene a múltját, jelenét, és
reálisan látni az országa helyzetét, hogy
ebből a tapasztalatból kialakíthassa a
jövőképét. Remény nélkül
még esélyünk sincs arra, hogy
megvalósulhasson, amit szeretnénk. Erre csak azok
képesek, akik a Hazájukat szeretik és
aggódnak jövőjéért.
Egy nemzetnek önálló elképzelése
kell, hogy legyen a jövőjéről, e nélkül nincs
vezérfonal, ami vezet a megvalósuláshoz. Akinek
nincs kialakult jövőképe, az teng-leng a világban.
Egyénileg is lehet elképzelése mindenkinek a
jövőjét illetőleg, ami hasznára lehet az
országnak is.
Reménykedni csak megvalósítható
dolgokban lehet, de hit is kell hozzá. Reménykedhetnek a
fiatalok sok mindenben, de az idősebbeknek ébren kell tartani
bennük a reményt. Aki csak az anyagi jólétet
tartja szem előtt és elfelejti, hogy azért tennie is
kellene, hiába reménykedik. Ez a mai helyzet tele van
reményvesztett emberekkel, kilátástalannak
látják életüket és
életünket. Ez a pesszimizmus bénává
teszi saját magát. és átragasztja
másra is hangulatát,
hozzáállását. Pedig vannak biztató
jelek, amik felhatalmaznak arra, hogy reménykedhessünk
sorsunk jobbra fordulásában.
Reménykednünk kell a születések
számának növekedésében és a
születendő gyerekek felnőtté válásakor
országépítő és fenntartó
gondolkodásukban. Az idősebb nemzedék
példamutató magatartásában bízzunk,
akik támaszt tudnak adni az utódok
egészséges világnézetéhez.
Reménykedni sok mindenben lehet és kell is. A
vallásos és hívő emberek reménykednek,
sokszor hallják az erre való biztatást, meg is
fogadják, és ez tartást ad nekik az élet
nehéz perceinek elviseléséhez. Imádkoznak
azokért, akik még nem jutottak el a remény
forrásához.
Varságh János írta: „Az élet
minden baja és szenvedése mellett is
megbecsülhetetlen.”
Reménykedjünk, hogy jövőképünk
megmarad. Védjük, óvjuk, mert ha nem,
széthullunk, bizonytalanná válunk, ez pedig nem
vezet jóra.
♣ ♣
♣
