Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Szénási Sándor István

ADVENTI EMLÉK

Az Istenkereső évek
hiábavalónak tűntek –
belépett szobámba
észrevétlenül az ünnep.

Fenyőtűkkel jégmadárkát
hímez a szél téli tájra.
Ködből köt kendőt nagymama,
ősz fejére hull a pára.

Jégvirágos ablak mögött
kisgyermekként állok újra.
Látom, ahogy a téren át jön,
hogy unokáit lássa.

Vékonyka kabátkájáról,
mikor lerázta a havat,
alma illatával ölelt,
karja örömvihart kavart.

Ráfonódtam, mint odakint
a fákra vad hóförgeteg,
pruszlikjába fúrtam arcom,
s Ő simogatta fejemet.

Szatyrában majd összenyomtam
a kedvenc süteményemet!
Mit hozott? még nem érdekelt,
lelkem ujjongva ünnepelt.

Hópelyhekkel hulló évek
olvadnak most az arcomon.
Advent van, a gyertyák égnek,
s jégvirágos az ablakom.



 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©