Emlékek, tények, vágyak
feszülnek a világnak,
a múltból előtörnek
az örömök és könnyek. –

Áldott hely: Tiszasásvár!
Megannyi emlék-szivárvány
szegénység börtönéből
feltörni vágyott mélyről

lázadó akarattal:
szállni a madarakkal
szabadabb világ felé,
emberséges lét felé!

Bárhogyan is fáj a szív,
a messzi-titok mindig hív:
tanulni, szeretni bölcsen,
örömet lelni könyvben,

melyből megtanulhatod,
mi az okozat és ok,
milyen színes a világ:
mennyi dudva és virág! –

Háború, bűn, gonoszság
álmaidat rabolták. –
Az ifjú tud remélni,
s ha élni kell: – hát élni! –

Sok küzdés, barát, kemény
tüskés bánat, s szerény
körülmények közt láttad: –
meg kell találni házad,

s hazát is kell találni,
történjen is akármi,
mert cserben hagyott hazád,
és sírva várt a család!

Célod: – taníts sok embert,
adjál tudást, fegyelmet,
mely áldott hatalmával
küzdhet múlttal és mával!

Sok író s költő terhe
került óvó kezedbe,
hogy a szavak hatalmát,
képzelet birodalmát

lelkük előtt kitárjad: –
veszteseké a bánat!
Verssel lesz szebb a világ! –
Győzteseké a vivát!