Földesdy Gabriella kismonográfiája
A szerzőnek tavaly, 2016-ban Herczeg Ferencről szóló
monográfiája után most újabb,
hiánypótló műve jelent meg. A Csiky Gergely
sokrétű munkásságát bemutató
könyv 2017-ben, Aradon jelent meg, a Kölcsey Egyesület
Fecskés sorozatában. A könyv bemutatója
Aradon volt 2017 júniusában, a Csikyről elnevezett magyar
tannyelvű gimnáziumban. A könyvbemutatóval egy
időben rádióinterjú is készült,
amelyet a Kossuth Rádió adott le a Határok nélkül
című műsorában.
Csiky Gergely a mai olvasó és néző
számára kevéssé ismert szerző, ezért
is érdemes életművével megismertetni az
olvasót. A pankotai születésű Csiky katolikus pap
volt eredetileg, papi hivatása mellett vált ismert
dráma- és prózaíróvá. Első
színdarabjait és novelláit még
teológus korában írta, csak 1881-ben lépett
ki a papi rendből. Hatalmas életművet hozott létre, 35
színdarabot, 6 regényt, számos novellát
írt, fordított öt nyelvből, dramaturgi és
háziszerzői státust töltött be a Nemzeti
Színházban, emellett tanította a színi
növendékeket, tankönyvet írt számukra, a
Kisfaludy Társaság másodtitkára, az MTA
levelező tagja is volt. Mindössze 49 évet élt,
nevét Aradon gimnázium, Kaposváron és
Temesváron színház viseli.
A szerző – Földesdy
Gabriella – alapos kutatómunkát
végzett. A mű igényesen megírt
ismeretterjesztés. A könyv eligazítást
nyújt nemcsak Csiky műveiben, hanem elhelyezi őt a korszak
színműírói között. Eszerint Kisfaludynak
és Szigligetinek egyenes folytatója, míg
Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc
előfutárának tekinthető. A monográfia
hangsúlyozza, hogy Csiky volt a magyar társadalmi
dráma megteremtője, elsősorban A
proletárok (1880) című színműve
alapján. Érdeme a könyvnek, hogy a
drámaírás helyzetébe is betekinthetünk
Csiky fellépésének idején, amikor
még nem lehetett hazafias műveket játszani, főként
idegen nyelvből fordították a habkönnyű
vígjátékokat, illetve ekkor lett népszerű
az operett, és ekkor jött létre a
népszínmű. Csiky támogatója egyfelől
Szigligeti Ede, majd Paulay Ede színházigazgatók
voltak, működése egybeesett a Nemzeti Színház
fénykorával (1878–1894).
Csiky színdarabjaival a monográfia
szerzőjének csoportosításában
találkozhatunk. A korai színművek után jöttek
a realista, a családi drámák, majd az
áltörténeti tragédiák, egy
franciás bohózat (A
kaviár), illetve olvashatunk az elfelejtett, sosem
játszott, vagy éppen fiókban maradt
színdarabjairól is. Minden színdarabnál
rövid tartalmi ismertetést kapunk, kitér az egyes
darabok színházi bemutatójára,
szereposztásra, előadási számra. Szó
esik a drámák eszmeiségéről, a jellemekről
és a jellemhibákról, a korszak
típusfiguráiról, a jelenetezés
technikájáról, az élőbeszédről,
amelyet a szereplők használnak, és ami a siker egyik
titka volt.
Prózai műveit a szerző éppúgy
értékeli és ismerteti, mint a színműveket.
Ezekben súlyos társadalmi
igazságtalanságokat fogalmaz meg az
öröklés, a vagyonvesztés, korrupció,
kapzsiság témában, vagy a dzsentri
témakörben. Prózájában Jósika,
Kemény az elődje, Jókai, Mikszáth, Gyulai
Pál a kortársa. A monográfia legfontosabb
megállapítása, hogy Csikytől elvitathatatlan
úttörő volta, műveinek magas színvonala.
Életműve többet érdemelne, mint amiben jelenleg
részesül.
(Földesdy Gabriella: Csiky
Gergely írói életműve. Arad, Kölcsey
Egyesület, 2017, 119 p., 6 t.)
♣ ♣
♣
