Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Láng Miklós

„Te rongyos élet…”

A közismert operettben éneklik, állapítják meg ezt, hozzátéve, hogy bár rongyos, mégis olyan édes, mint a méz. Akkor hogy van ez?

Az élet bonyolult: ahány ember, annyi élet, annyi sors. Az életet én a zongorához hasonlítom: ahány billentyű, annyiféle élet.

Aki nem hívő ember, meg sem tudja határozni az élet értelmét.

Mindjárt tegyük ehhez hozzá, hogy minden ember élete értékes!

Vannak egyszerű, tanulatlan emberek, többé-kevésbé tanultak és magasan képzettek. Egy megértő, becsületes, empatikus társadalomban mindegyik kategóriához tartozó embernek értéke van.

Az önhibájából, vagy azon kívüli okokból tanulatlan, írni-olvasni sem tudó ember számára sokféle és szükséges munkaalkalom van. Mint minden embernek, nekik is becsületesnek és szorgalmasnak kell lenniük! Akkor előttük a megélhetéshez szükséges, számtalan lehetőség. Utcát seperni, kukán utazni, a mezőgazdaságban tevékenykedni, ásni, kapálni, szüretelni mindenki tud; mind hasznos munkák, amelyekre a társadalomban szükség van. Hozzáteszem: mindegy, hogy milyen a bőrének a színe!

A közepesen képzett emberek is megállhatják a helyüket az életben. Meg kell ismerniük a tudásuk, tehetségük mértékét, és aszerint kereshetik meg a boldogulások útját. A többre törekvés nem bűn, hanem fontos érték! Semmilyen szinten sem szabad abbahagyni a tanulást!  Az idő elhozhatja valamilyen tehetség kibontakozását. Tudunk Nobel-díjasokról, akik bukdácsoltak az iskolában – de nem adták fel; bizonyos, hogy valamit éreztek magukban: a tehetséget valamihez; az érdeklődést.

A magasan képzett emberektől a társadalom joggal vár el magas teljesítményt. Számukra a diploma cél ugyan, de csak belépő az élethez. A tehetség és a szorgalom az, ami tőlük elvárható. Mit ér bármilyen diploma, ha végzettségével kimegy Németországba, alantasabb munkát végezni – a jobb élet reményében? Becsapja önmagát, becsapja az államot, amelyik sokféle formában segítette, majd el is várja az itthoni teljesítményt! Az iparosok régi szokása volt a világjárás, az ismeretek bővítése, újdonságok, másságok megismerése azzal a céllal, hogy a tudástöbbletét itthon hasznosítja. Így becsületes és hasznos az élete. Így kellene tennie a sok, képzettségével külföldre „kivándorlónak”. Kivándorlók, ha eszük ágában sincs haza térni, és tudásukat itthon hasznosítani. Ez a tevékenységük nagy érvágást jelent a hazának. Még akkor is, ha kinti munkájukkal Nobel-díjra érdemesülnek. A világ a Nobel-díjasaink zömét nem magyarként tartja számon!

Hogyan értékeli Abraham Lincoln az életet? Bölcsen; megállapításában minden benne van: „A legvégén nem fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.” Vagyis hiába élt meg valaki magas kort, nem élt igazán, míg ka korábban elhunyt is „élt”, kihasználta az életet, amíg élt.

Az élet igen rövid. Matuzsálem számára is. De egy átlag értelmiségi ember minél öregebb, annál inkább úgy érzi, hogy nagyon sok minden elúszott mellette, amibe érdemes lett volna belekapaszkodni, megfogni, „élni” vele. A lehetőségek elmulasztására csak későn jön rá az ember. Idős ember megszokott panasza: tele van a polcom könyvvel, és a nagy részüket el sem olvastam. Rövid volt rá az idő!

Szinte minden ember életében vannak meghatározó pontok, amik azonban csak később derülnek ki. Fölösleges kérdés önmagunkhoz: Mi lett volna, ha… Ha a sok, elfecsérelt időmet hasznosabban töltöttem volna ki. Ez a pont mindenkinél máskor és másként jelentkezik.

Ismét említem a zongorát, ahol mindenkinek van egy billentyűje, és az határozza meg az életét, hogy az a hangjegy mely hangjegyek társaságába kerül. Kellemes, szép zene kerekedik belőle, vagy kakofónia. De elgondolkodtató, hogy minden ember életére kihatnak a születési körülményei.



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©