"Így, hetven felé"
VERS
Kelemen Nagy Klára
OSZTÁLYOMTÓL BÚCSÚZOM
Négy éve már,
hogy együtt vagyunk,
Összeforrt napunk s gondolatunk.
Tanultam először csak a neveteket,
Figyeltem azt, hogy miként viselkedtek.
Aztán már alakítgattam az életeteket.
Gondotok, bajotok velem osztottátok,
Most életeteknek új szakaszába léptek,
Ilyenkor természetes, hogy visszanézek.
Felejtem a gondot. amit okoztatok,
Hisz kárpótol az a jó, amit meg adtatok.
Erőt a munkához, sok-sok életkedvet,
Amikor az ember valamin kesergett.
Együtt viseltünk el sok jót és rosszat,
Sosem tudva, csak remélve,
Hogy jót hoz majd a holnap.
Szeretetem nehéz szóval kifejezni,
Enyéim voltatok, elég talán ennyi.
E közösségből most már el kell menni.
Sokat gondoljatok vissza ez osztályra,
Ne feledjétek el azt, amit kaptatok,
Becsülettel élni mindig akarjatok!
Nem csodára várni, hanem azt tenni,
Embernek maradni, mert az „nem semmi”.
Sok nehézséget hoz majd a nagy ÉLET,
Amitől az ember soha meg nem védett,
De ha tudja, van kihez visszamenni,
Tanácsot kérni, erőt meríteni,
Akkor bizony mindjárt könnyebb.
Ígérem, vállalom, hogy adok tanácsot,
Minden gyermeket mindig visszavárok.
|
|
|
|
