Szeretem Fehér
József novelláit, gyermekmeséit olvasni,
persze a felnőtt és gyermekverseket is. Művei hihetetlen belső
energiát sugároznak át akár a
múltból, akár a jelen életvitelből,
érződik belőlük valami különleges „szellemi
erő”. Novelláinál el-elmerengek s visszajutok a
móriczi világba, máskor itt vagyok a
csongrádi tájon, a tanyavilágban, a
valóságos mindennapi élet sűrűjében, vagy a
Tisza csodás „élet-bölcsőt”
ringató partján, erdős vidékén…
Most éppen egy ifjúsági meseregényt
dedikálva adott át a szerző: a Mentsük meg Tomit! című
könyvet. E meseregényt egy volánbuszozás
alatt el lehet olvasni. Vagy a diák lámpaoltás
után az éjjeli lámpa fényénél
elalvás előtt elolvashatja… Én autóbuszon
olvastam el először. Végig olvasmányos volt
és elgondolkoztató… Mondaná az ember, hogy
ez „mindennapi történet”. Ez igaz, de hogy ez a
mesével felér, másik történet,
és belecsöppenni a valóságba… Igen, ez
Fehér József.
Éppen tanévnyitóra gyűltek össze a
diákok az iskolánál, amikor egymást
várták az osztályokban már korábban
összeszokott osztálytársak, nevezzük őket most
barátoknak. Itt tudják meg, hogy Várady Tomi
szülei elválnak, s lehet, hogy Tomi kimarad az
iskolából, vagy megpróbálja ezt a
„harci állapotot” fölvenni. Barátai is
csodálkoztak a váláson, de azon még jobban,
hogy Tomi emiatt nem akarja folytatni a tanulást, mert az
osztálynak egy értékes, jó
képességű tanulója. Tomi végül is
elment, a srácok unszolására bement az
évnyitó szentmisére is, ahol nem tudott már
odafigyelni a liturgiára, azon járt az agya, hogy mondja
el a fiúknak, hogy kimarad, nem fog iskolába
járni?
A mise végén a fiúk elé állt,
és azonnal kimondta:
„– …Csak miattatok jöttem el –
magyarázta – …mert úgy döntöttem,
nem akarok többet iskolába járni. Még
utoljára találkozni akartam veletek.
A fiúk le akarták beszélni erről az
elhatározásról, de nem sikerült.
Másnap valóban nem jelent meg az osztályban, s a
fiúk elhatározták, hogy délután
elmennek meglátogatni és újból
megpróbálják meggyőzni, hogy nem ez a
módja, hogy a válás ne történjen meg.
És hogy Gizi néni is őt akarja nevezni az Ifjú
Matematikusok Olimpiájára… „Tamás az
ablakból még bosszúsan nézett
utánuk, s látta az ujjaik közt
pörgették, forgatták a
kosárlabdát… Észre sem vette, hogy
leragadnak a szempillái, és úgy, ahogy volt,
mély álomba merült.”
S jött a Tündérország, Miamanó, a
kívánságok és
„hétpróbák”
teljesítése… A nyolc Miamanó-s
történet nagyon tanulságos mesés, gyerekes
történetekről szól, s e fejezeteket minden
diáknak, felnőttnek ajánlom, hogy figyelmesen
olvassák el. Ezekben a fejezetekben benne van a diákokat
felkészítő élet-filozófia finom
rezdülése, csak oda kell figyelni az író
szép kifejezéseire, fantáziadús mondataira.
A befejezés happy enddel ér véget:
végül is az Anya és Apa kibékülve mentek
haza, és ez az álomnál is szebb volt, ez volt a
valóság.
E könyv nagyon is tanulságos, érdemes
végigolvasni és a gyermekek figyelmébe
ajánlani.
E tanulságos ifjúsági meseregényt
illusztrálta: Vörös
Édua.
(Fehér József:
Mentsük meg Tomit! Ifjúsági meseregény. K.:
Kárász József Irodalmi Kör,
Hódmezővásárhely, 2015, 64 p.)
♣ ♣
♣
