A reggel lustán, ködösen érkezett,
és Petya sem kapkodta el a felkelést. Tíz
óra múltán azért kikecmergett az
ágyból, s míg a kávéját főzte
a gép, az idő mulandóságán merengett. A
konyhafalra biggyesztett digitális naptár kijelzője
pukkanó pezsgősüveget imitálva december 31-et
mutatott. Ismét eltelt egy év.
Ásítozott, aztán lassan gatyába
rázta magát. A koffein és az estére
tervezett évbúcsúztató banzáj
gondolata felélénkítette.
Átügetett a közeli kisboltba friss
kenyérért és a süteményekért. A
többi kelléket már előrelátóan
korábban beszerezte.
Gondolta, illendő ilyenkor a lakást is kissé rendbe
vágni, így sóhajtva előásta a
portörlőt és a porszívót. A
kanapéról és a sarokból
összeszedegette a hét folyamán szerteszórt
informatikai újságokat, az új
hangszóró csomagolásának
maradványait is eltakarította. Letörölgette a
bútorokat, majd felnyúlt, és megtapogatta a
szekrénytetőt, de végül legyintett, hiszen oda
úgy sem látnak fel.
A számítógép jókora
monitorára azonban – érthető módon –
nagy gondot fordított. Puha törlővel és
speciális folyadékkal nagy gonddal megtisztogatta.
Aztán megsikálgatta a billentyűzetet és az egeret,
majd gondosan eligazgatta a többi informatikai eszközt is.
Miután kellőképpen elpiszmogott a
számítógéppel és
tartozékaival, gondolta, tart egy kis pihenőt. S még
ebéd gyanánt elnyámmogott egy halkonzervet,
3D-és tévéjén kapcsolgatta a
csatornákat. A nyughatatlanok mindenféle különc
kalandokat agyaltak ki e napra – mutogatta a
készülék.
De hát félre a lustasággal, pirított
magára, amikor jó két óra
múltán felriadt a bambulásból. Persze, nem
ártott ez a kis punnyadás, hiszen hosszú lesz
még az éjszaka – de addig is van még
tennivaló.
Előbányászta az alkalomra vásárolt
dekorációt – leshetnek majd nagyokat a
többiek! Fluoreszkáló csillagokat lógatott a
még előző lakótól megörökölt
csillárra, mely dacolt az egész lakást
uraló minimal art stílusjegyeivel. Színes
szerpentineket húzott át keresztül-kasul a
szobán, ügyelve, hogy kunkori végük jól
látható helyeken csüngőzzön alá.
Még két tarka lampiont is kifüggesztett. A
lakás hamarosan pazar képet mutatott. Még egy
zacskó konfettit is kerített, ezt még az
öcskös gyártotta le saját kezűleg, mikor anyjuk
irodájába beszabadulva, lenyúlta a
titkárnőtől a lyukasztót.
Aztán hirtelen észbe kapott: a pezsgőt és a
söröket elfelejtette behűteni, így elcsörtetett a
konyha irányába, pótolni a mulasztást.
A vacsorára szánt sültet is ideje volt
elkészíteni; általában nem pazarolta
idejét a konyhaművészetre, de ez mégiscsak
különleges alkalom. És nagy örömére
sikerült azt is megúsznia, hogy az egykori malac
alkatrészei odaégjenek.
Aztán szépen bekészített mindent a
szobába.
Az óra zöld számjegyei jelezték, hogy 19
óra felé közelít az idő, amikorra a
találkozót megbeszélték. Így
hangulatfényre cserélte a lámpafényt,
kellemes, ritmusos zenét varázsolt, bekapcsolta a
számítógépet. 19 óra előtt
pár perccel ellenőrizte az internetes kapcsolatot, a
webkamerát, majd Ixi, Processor, PC-mester és a csinos
Jojó jutott eszébe. Elindította
konferenciakapcsolatot. Barátai nem feledkeztek meg a
megbeszélt időpontról: szilveszteri
dekorációval keretezett ábrázatuk
egymás után tünedezett fel a képernyőn
– webkameráik által továbbított
adásnak köszönhetően.
S midőn ilyen szépen összejöttek a bulizni
vágyó informatikusok, immár semmi akadálya
nem volt annak, hogy elkezdődjön a Nagy Szilveszteri
Banzáj.
♣ ♣
♣