Élményekkel teli, csodálatos utazásnak
lehetünk részesei, amikor kezünkbe vesszük Király Lajos:
„Meditációk” című
harmincegyedik kötetét, mely legújabb verseit,
vallomásait, versfordításait és
fényképes úti beszámolóit
tartalmazza. Mitől meditációk a könyvben
található alkotások és úti
élmények? A kötet szerzője szerint attól,
hogy minden író, költő, így ő is
elmélkedik, meditál a világról,
önmagáról és a körülötte
zajló eseményekről. E megismerő folyamat során
válik teljessé egy-egy vers, próza vagy
éppen egy önvallomás. Hiszen maga a
„meditációs folyamat” is egy utazás.
A Margit-híd
című költeményének alábbi
részletében – melyet a kötet
nyitóverseként találunk, és Guillaume
Apollinaire „A Mirabeau-híd”
versfordításának parafrázisa –
Király Lajos gyönyörű hitvallását
olvashatjuk az életről és a költészetről.
„Áldott szerelem te ifjan oly bohó / Szerelem te /
Vagy az örök változó / Reménykedsz
és küzdesz akár e folyó” –
írja hévvel, lelkesen. Nála a szerelem az a
tűz, az a láng, mely ott lobog minden elhivatott
író, költő lelkében, szépséges
alkotásokká alakítva át
érzéseiket, gondolataikat.
Ebben a kötetében a 2014 augusztusa és a 2015
decembere közötti másfél éves időszak
elmélkedéseit, eseményeit időrendi sorrendben
eleveníti fel a saját szemszögéből. Az
„Áldatlan áldott eső” c.
költeményében azt érzékelteti
velünk, mintha az értelmetlennek látszó
dolgok mögött valami felsőbb akarat húzódna
meg, amit az elszenvedő ember aligha érthet meg. Íme a
vers első két sora: „Az eső hull csak egyre hull /
Szívedbe hull lelkedbe hull”. S az utolsó
két sora: „Az eső csak egyre hull / Hull csak hull
irgalmatlanul”. Erre szoktuk mondani, hogy Isten útjai
kifürkészhetetlenek.
„Az édenkert elvesztése”. Már e
szimbolikus cím is utal rá, hogy több mindenről
szól ez a költemény, mint amit első olvasásra
megtudunk belőle. A szomorú történet szerint a balga
örökös kertépítőkkel kivágatta a
neves költő szomszédságában lévő,
illatával, látványával szívet-lelket
pezsdítő kertet. „Fűrész zúgott: fák
jajdultak, / dőltek, hulltak nagy halomba: / hullott a férges
és erős, / földön haldokolt a lombja!” Mintha
azt mondaná ezzel, aki ilyesmit elkövet, az minden
gonoszságra képes, mert az ilyen embert csakis az
önző cél, saját érdeke hajtja. Jelen esetben
a sok mázsányi tűzifa. A mögöttes gondolat
pedig csakis az lehet: amióta ez első emberpár kiűzetett
a Paradicsomból, szenvedéssel teli,
kiszolgáltatott életet kapott magának és
utódjainak büntetésül.
(...)
(A címlapon Kreischer Nelly
„Meditáció” című
számítógépes festménye
látható. A fotókat Király Krisztina,
Király Lajos, Király Lajosné és Yannick
Resch készítette. A könyvet a Biró family
Nyomda és Könykiadó jelentette meg 2016-ban, 228
oldalon.)
♣ ♣
♣
