A majdnem hatvan évi irodalmi pályám alatt az
egyetlen költő, akivel könyvei
megjelentetésének kezdetétől napjainkig van
kapcsolatom, ismerem verseit a különböző
folyóiratokból. Sőt, már a hetvenes években
a pozsonyi Új Szóban
is együtt jelentek meg írásaink – e
számokból is jó néhány megvan az
archív anyagomban. A közös megjelenések hoztak
össze bennünket, talán Isten is így akarta...
Első könyve Visszhang
nélkül címmel jelent meg (Kürthy
Sándor közös ismerős rajzával,
illusztrációval; Házinyomda GMK, Kecskemét,
a felelős kiadó Fehér Dezső utána is
számtalan kötetet segített napvilágra.) S a
második, a Csonkagúla,
Mammuthegy már műfordításokat,
novellákat, versfordításokat tartalmazott. A
negyvenöt kötet között több
novelláskötet, meséket,
mesefordításokat, versfordításokat is
tartalmazó kötet jelent meg. A negyvenöt
kötet közül több kötethez előszót vagy
recenziót is írtam, ezek a Kláris folyóiratban
jelentek meg. Több kötet
Krúdy-kiadásként jelent meg, az impresszumban
lektorként is szerepel a nevem.
Negyvenötödik kötete a legújabb, (A) BEVÁRHATÓ
HOLNAPUTÁN (1939–2015) hetvenöt év
„terméséből” egy nagyon szép
válogatás 432 oldalon. A kötet felnőtt
versválogatás idő-rendi sorrendben, a kötet
végén pedig műfordítások
találhatók.
Antalfy István magas
kort megérve a szép-korúak életét
éli teljes, tiszta szellemi tudatában, és ma is
ugyanúgy írja a szebbnél szebb,
értékesebbnél értékesebb verseit. Ma
is ugyanúgy szerkeszti a Volt Hadifoglyok Bajtársi
Szövetségének lapját, a Hadifogoly HÍRADÓ-t
és az EMLÉKEK, SORSOK
című antológia sorozatot… Korábban
több évtizedig szerkesztette az AGRIKON című
üzemi lapot. E hetvenöt évnyi hosszú
életpályán volt hullámvölgyben is,
ezekben az időkben is, és ma is mellette állok és
írásra biztatom, versei, műveinek
megjelentetésére ösztönzöm. A
hosszú Krúdy köri, baráti kapcsolat mellett
igazi irodalmi, szakmai kapcsolat alakult ki. Lám, itt az
eredmény, a negyvenötödik kötet, a Nemzeti
Kulturális Alap támogatásával
megjelenhetett ebben az „érett szép-korban”.
Ebben a korban is kell a siker, az örömöt hozó
siker, hogy feledtesse vele a hadifogság miatt
megcsonkított fiatal évek elvesztését. Az
elmúlt évtizedekben a Krúdy Gyula Irodalmi
Körtől minden kitüntetést megkapott, a legmagasabbat,
a Krúdy-arany emlékérmet is. Korábban
már a Pilinszky-díjat is, majd a Magyar Kultúra
Lovagja, és a létező KLÁRIS-díjakat is
megkapta. Egyet sajnálok – szerzői megjegyzés
–, hogy Kecskemét várostól,
elöljáróitól, ahol él, alkot
évtizedek óta, még nem kapott elismerést.
Ahogy fönt említettem, a kötet válogatott
verseket tartalmaz 1939-től 2015-ig bezárólag. Szememben
mindig nagyot nőtt azzal, amikor egy-egy nagyon szép
szonettjét elolvashattam. Már korai, ifjúi
életében tökéletes szonetteket írt,
majd később, 2008-ban a KRÉTAKÖR
című 191 oldalas kötetben csak szonettek jelentek meg.
A mostani kötetbe beválogatott versek
válogatásához is nagyon nagy lelkierő kellett,
melyik vers kerüljön megjelentetésre, melyik ne. Ebben
a szerző szubjektív, talán a válogatáskor
benne megerősödött vers iránti szeretetet, vagy
talán még egy kicsit tematikus elv is dönthetett. De
az a lelki gazdagság, ami Antalfy István költői
énjében munkálkodik, mindig erősen
megmutatkozott a versek gondolatiságában, az őszinte
mondanivalókban. Az a tisztaság, az az őszinteség
nagyon is uralta, uralja a versek szívhez szóló
erejét. A hétköznapi élet
pillanataiból amolyan pillanatképeket vetít a
versekbe, s ezt nekünk, olvasóknak ki kell olvasni, meg
kell látni, magunkban el kell raktározni, és ezzel
az útravalóval kell továbbállni, hogy
építsük a holnapunk… Ez lesz számunkra
a visszatérő idő-ajándék. Ezt csak egy lelkileg
harmóniában levő szerző, költő tudja így
számunkra visszaadni, aki maga is megbékélt az
Isten-adta napi élettel. Tudta, tudja, hogyan kell
sáfárkodni a perccel, órával és a
szavak erejével, a szavak súlyával, a jövőt
nyújtó jelentésével. A lelki
egyensúly mindig fontos volt számára, s hogy
másokban is ezt tudja „beoltani”, hitelesen
át tudja adni a vers erejével. S hogy a vers ne csak
szöveg maradjon, hanem költő hitvallás is. Antalfy
István jó fotós, fotóművész lenne
– talán az is –, mert úgy
örökíti meg a mindennapi élet pillanatait, hogy
azt a szem retináin át is láttatja, mi
Olvasók is láthatjuk, beleélhetjük magunkat.
Örülök, hogy e hosszú életet megért
szép-korban, a késői indulás ellenére
negyvenöt kötetet megjelentetett, és már
jön a negyvenhatodik is, remélem még nem az
utolsó, olvashatjuk továbbra is a hozzánk
szóló szép verseket, esetleg me-moárokat.
Eddigi köteteiben is érzem a HIT és a SZERETET
legnemesebb emberközeliségét, hogy e két
szó nélkül nem lehet élni, e két
érzésvilágnak kell kitöltenie a
szívünk, a lelkivilágunk emberhez való
közeledését, őszinte kötődését.
Nagyon nagy utat tett meg, s még friss elmével, emberi
bölcselettel finoman tudja hangolni a szavakat, át tudja
sugározni a jóra, szépre, nemesre
vágyó emberek, az olvasók lelkébe a szavak
érző, értő erejét. Öröm a verseit
olvasni.
Erre ösztönzöm az Olvasókat is, hogy e
hetvenöt év versválogatást vegyék
kezükbe, olvassák el újból,
zárják a szívükbe a verssorok adta
mondanivalót. Találja meg mindenki a maga „egy-szem
imaversét”, amiből mindennap tud építkezni,
hitet meríteni a mindennapi munkához. Saját
„optikán” keresztül tudjon látni,
láttatni, másoknak örömet szerezni az Antalfy-s
versekből, hogy egy kicsivel szebbnek lássák a
világot, a körülöttünk levő embereket, a
tájat, az országot…
A kötet a Nemzeti Kulturális Alap
támogatásával jelent meg 2016-ban (é.n.)
432 oldalon.
♣ ♣
♣
