Most még csak az alapokat áztatja. De a
felszínen megállíthatatlan. Mindent
eláraszt. Pusztít és rombol. Ilyen a
természete. Nincs partja, határtalan és
végtelen. Titokzatos. Kiismerhetetlen. Még maga sem
tudja, hova, meddig fog eljutni. Miféle akadályok
kerülnek még útjába. Nem tud megállni,
gondolkodni. Nem figyeli útközben a
valóságot. Nem latolgat. Mintha hátulról,
mint a csordát terelné valaki, vagy valakik. Vagy az
agyukba kódoltak egy eszmét, egy ideát, hogy
Európában van a Kánaán, a Paradicsom!?
De az őslakosok itt évezredek, évszázadok,
évtizedek óta építették,
formálták magukat és környezetüket
olyanná, amilyen most. Nem tehetnek arról, hogy a
jövevények elődei másként, máshol,
mostohább körülményeket teremtettek maguknak.
A sokféle kultúra, értékviszony
és felfogás óhatatlanul konfliktusokhoz vezet.
Ezek összeütköznek, találkoznak, és
kevés az esélye annak, hogy ezeket békésen
lehessen rendezni. Mindkét oldalról nagy
áldozatokat kell, kellene hozni. De a békés
együttélést mindkét félnek akarnia
kellene. Nem lehet, hogy az egyik csak kapni akarjon, a másik
pedig csak adjon.
Előbb-utóbb elfogynak a készletek. Mindenki
élni, enni és jobban akar élni. A konfliktusok
elkerülhetetlenek. Az erősebb fog győzni. Az, akinek a
kezében a fegyver van.
Mert a hatalom a fegyver csövéből jön
évezredek óta…
♣ ♣
♣
