Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kenyeres Hajnalka

Hajnali látomás

Korán ébredtem. Kispárnám elnyomta a nyakamat, a fejem is fájt. Nyűgös voltam.

Gondoltam, ha már ébren vagyok, felkelek, főzök egy kávét, veszek egy meleg fürdőt, és minden rendben lesz.

Ablakom kitárva, hűvös, nyirkos szél csapott az arcomba. Körülnéztem.

Az alattunk elterülő kis park egyik padján egy rongykupacot vettem észre. Ahogy tovább néztem, láttam, egyszer csak a rongykupac megmozdul. Egy ember tápászkodott ki a rongy alól. Egy Hajléktalan ember.

Néztem, ahogy rongyait pakolgatta. Minden darabot külön összehajtott, úgy rakta be egy zsákba.

Mikor mindent elrendezett, két karjával átölelte a pakkot, és mozdulatlanul ült. Nézte a semmit! Vagy várt valakire, valamire?

Tépelődtem. Vajon a padon aludt? Ha aludt, álmodott? S ha igen, egy szebb jövőt álmodott?

Vagy már élt egy jobb világban, azt álmodta vissza? Ki lehet? Miért jutott ide?

Vajon ismeri-e a munka örömét, az otthon melegét? Kapott-e vigaszt, jó szót valaha?

Sok volt a gondolatom, de választ nem találtam.

Gondolataimban elmerülve egyszer csak észrevettem, hogy a mozdulatlan ember feláll a padról.

Megmarkolja  a pakkot, görnyedt háttal, apró, csoszogó léptekkel húzza maga után, és elindul.

Hová, merre, ki tudja.

Nekem itt a meleg fürdő, a forró kávé, és nyafogok.

Magam előtt is szégyelltem magamat!

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©