Egy hatalmas könyvesbolt kirakata. Nagymama, nagypapa
nézi a gazdag választékot. Mellettük
áll nagyobbik unokájuk, orrát a kirakatüvegre
nyomja. Rámutat egy-egy nagy alakú, színes fedelű
könyvre. Ő még nem tud olvasni, csak jó
másfél hónapja kezdett a betűk
világával ismerkedni, de azért már
több betűt és betűkapcsolatot, sőt szót is el tud
olvasni.
– Bemegyünk? – húzza a fiú a
nagyszülei kezét.
Hétköznap déli óra lévén
nincs
nagy forgalom, egy pillanat, és már be is léptek a
bolt elektronikus riasztós kapuján.
– Nézd csak, ott vannak a gyerekkönyvek! –
mutat a nagypapa a bolt leghátsó zugában
roskadozó polcokra.
Elindulnak arrafelé, közben meg-megállnak
egy-egy
könyvespolc előtt. Egyszer csak a kisfiú irányt
változtat: az egyik, neki mellmagasságban levő
könyvkupac tetején meglátott valamit. Felismert egy
már dvd-én látott figurát egy nagy, vastag
könyvön. A színes album nehéz, felemelni is
alig bírja. Visszateszi, lapozgatja, csillog a szeme.
– Megvesszük? – néz a nagymamára,
aztán nagypapára.
Nagymama hajlana a kérésre.
– Ez egy kicsit nagyobb gyerekeknek való –
mondja a
nagypapa –, meg aztán a szöveget még
úgysem tudod elolvasni.
– De papa, nem számít!
Nagymama ekkor megnézi hátul könyv
árát. Mindösszesen kilencezerbe kerül. Ez
azért már elég súlyos dolog, így a
nagymama is az „ellendrukker táborhoz” csatlakozik.
A gyermek szomorkodik, de nem tágít. Szorgalmasan
lapozza
a könyvet immár közel fél órája.
Hátha mégis…
– Ejnye, gyere szépen, most menjünk! –
próbálja ráncba szedni a nagypapa.
– Tudod, mit? Jövő tavasszal, amikor
hétéves
leszel, jól olvasol, megveszem neked – ígéri
a nagymama.
A fiú a lehető leglassúbb mozdulattal becsukja az
albumot. Újra kinyitja, elgondolkodik, valami nagyon nagy
érven törheti a fejét. Arca hirtelen felderül,
diadalmasan kivágja:
– De ha könyv nélkül megyünk ki,
megszólal a riasztó!
♣ ♣
♣
