A színházat szerető néző
érdeklődéssel olvassa az előadásokról
szóló tudósításokat,
kritikákat. Még akkor is, ha nem látta őket. Ezek
az írások – természetesen – nem
nélkülözik írójuk szubjektív
véleményét, mégis
„eligazítást” nyújtanak egy-egy
megvalósult élményről. Györgypál Katalin
színházszeretét, érdeklődését
jelzi újabb kritikáinak vaskos gyűjteménye, amely
az elmúlt néhány év előadásaival
ismerteti meg az olvasókat. Kilencven produkcióról
kapunk érdekes tájékoztatást, ennek
több, mint egyharmada jelent meg a Kláris c. lapban, de
valamennyi megtalálható a Kláris honlapján,
ahol Földesdy Gabriella kritikái is
megtalálhatók a legtöbb azonos
előadásról. Így azokat is elolvasva,
összehasonlíthatjuk az előadásokról
szóló beszámolókat.
A Színházi mozaik
2. című szép kivitelezésű könyv
borítóján több, előadást
megidéző fényképet láthatunk. A
kritikagyűjteményben a kilencven előadás
színházanként csoportosított, kezdve a
Belvárosi Színházzal egészen a
Vígszínházig. Klasszikus, többször
színpadra vitt színművek és mai alkotások
egyaránt szerepelnek a könyvben. Györgypál
Katalin egyforma érdeklődéssel fordul
feléjük, és kritikáiban hitelesen
ábrázolja az előadások
mondanivalóját. Az olvasó számára
érdekes a jelen felfogások szerint színpadra
állított, régebbi produkciók
bemutatása – felidézve egykori emlékeit.
Minden írás a darab ismertetésével indul,
az abban szereplő személyek jellemzése következik.
Alakítóik neve – rendszerint –
zárójelben kerül megemlítésre.
Talán a színészi játék, a
megvalósítás általában kevesebb
szerepet kap a kritikákban, de néha egy-egy szerep
alakítója nagyobb figyelmet kap. Így
például: az Amadeus
c. darabban Kulka János Salieri alakítója. Az
alakításról így ír a szerző:
„Salieri szerepében elkápráztatóan
hiteles.” (Belvárosi Színház) Az Úrhatnám polgár
címszereplőjéről olvashatjuk: „Jourdain Úr
szerepében szinte fürdik Blaskó Péter
csiricsérá öltözékeiben.”
(József Attila Színház) Alföldi Róbert
az Angyalok Amerikában
című darabban beteg embert játszik. „Prior Walter
AIDS-es. (…) Alföldi
Róbert
hitelessége a szerepmegformálásban vitán
felüli.” (Nemzeti Színház) Rövid,
tömör meghatározások. Ennél kicsit
bővebb Törőcsik Mari alakításáról
írt jellemzése az
Éjjeli menedékhely c. darab Luka
szerepében: „Nem lehet nem őrá figyelni, aminek
két igen nyomós oka van, külön-külön
is elég lehetne a teljes figyelemre: egyrészt szavai
miatt, másrészt kisugárzása,
színpad-uralása miatt, miközben belesimul az
előadásba. Igen, Törőcsik
Mari Luka, ő ezt is megteheti olyan intenzitással
és szuggesztivitással, hogy csak emiatt is érdemes
elmenni és megnézni az előadást.” (Nemzeti
Színház) Gálffi László
alakításáról pedig így
ír: „Ki kell emelnünk Gálffi László
játékát különféle
szerepében. Ő az idős Hamlet (Hamlet apjának) szelleme,
egészen másféle megfogalmazásban a
Sírásó, de ő az Első Színész
is.” E néhány mondat is jelzi:
Györgypál Katalin csak a darab lényeges
mondanivalóját igyekszik közölni
írásaiban, a színészi játékot
ehhez „méri”, így ritkán fordul elő
bővebb méltatásuk. Figyelemre méltó, hogy a
kritikákból tökéletesen elénk
tárul a „mese”, egyes esetekben elméleti
eszmefuttatás is hozzájárul a jobb
megértéshez.
Nagyobb jelentőséget tulajdonít a rendezői
tevékenységnek. Néhány
példával szeretném illusztrálni
állításomat: „A rendező, Kerényi Imre hitelesen magyar és
hitelesen szerb hangulatot teremt a színpadon huszárokkal
(…), pópával (…), parasztasz-szonnyal
(…), püspökkel (…) és
prímással (…), az élő zene
varázslatával.” (József Attila
Színház, Feketeszárú
cseresznye) „Alföldi
Shakespeare-t rendezett. »Alföldiül.«
Benne van minden, ami fontos a darab szempontjából,
megtoldva még azzal is, ami a rendezőnek fontos.
Például a színházak állapota.”
(Nemzeti Színház, Hamlet)
„Gondolatiságában felkavaró, nehéz
és jelentős darab született Alföldi Róbert (a
Nemzetiben most utolsó) rendezésében Klaus Mann azonos című
regényéből. (…) Az előadásnak számos
felejthetetlen jelenete van.” (Nemzeti Színház, Mephisto) „Gáspár Ildikó
rendezése várhatóan több szempontból
is emlékezetes marad. A női és férfi lélek,
a női és férfi gondolkodás olykori
különbözősége, két eltérő
uralkodó jellem szembeállítása…
kortalan kérdések.” (Örkény
István Színház, Stuart
Mária) „A rendezés (ti. Mácsai Pál) a most
megírt szövegkönyv
felhasználásával (Örkény
drámája helyett) árnyalttá teszi a
történetet, a »bűnök«
elmosódottabbak, emberibbek lesznek.” (Örkény
István Színház,
Tóték) Néha a rendező neve is csak
említésre kerül, Györgypál Katalinnak a
mű gondolatának megértése mindennél
fontosabb. Ezt részben a történet
érzékletes elmondásával éri el
– felkeltve az érdeklődést a darabok, a
talán régebben másként ismert
alkotások iránt. Írásaiban kitűnő
észrevételeivel közvetíti a
„mondanivalót”, természetesen néha
figyelmeztetve a hiányosságokra is. Figyelemre
méltó a díszlet- és jelmeztervezők
munkájának említése is, amely minden
esetben hozzájárul az előadások sikeréhez.
E könyvről írt tájékoztató
lehetne részletesebb, de eddig is sok mindent említettem
már az érdekes, mindenképpen
egyedülálló kritikagyűjteményről. A Kláris eddigi
színház-szeretetét folytatva,
Györgypál Katalin írásaiban ápolja
immár huszonöt éves hagyományainkat,
és ma is igyekszik megismertetni az olvasókkal egy-egy
előadás szépségét, elmagyarázni
tanulságait. Joggal reméli, hogy „a
színházszerető olvasók megtalálják
az előadások közül saját
»kedvenceiket« nyomtatott formában
összegyűjtve.”
Az eligazodást segíti az előadások cím
szerinti betűrendes jegyzéke is.
(Györgypál Katalin:
Színházi mozaik 2. Színikritikák,
elemzések. URÁNUSZ K., Bp., 2015, 306 p.)
–––* (a Kláris
színházi rovatának korábbi vezetője)
♣ ♣
♣
