FILMMŰVÉSZET

Tóth Attiláné dr.

Gondolj rám!

Kern András új filmje pesti, baráti, bizarr és Kernes.

Remek társaság gyűlt össze a film megvalósítása érdekében. Kezdjük a legfontosabbal: Kern András a rendező, az egyik forgatókönyv író és a főszereplő Az előző filmeket, a színházi kapcsolatokat, riportokat felidézve vesszük észre, hogy évtizedek alatt egymást megismerő, egymásban bízó „brigád” készítette a filmet. Vámos Miklóssal jó barátságban van Kern, az ő írásai között talált egy novellát, ami megragadta a képzeletét. Együtt írták meg a novella alapján a forgatókönyvet. A zene Presseré, többször dolgoztak együtt, Kern énekli több dalát, vagy fordítva, több dalt írt Presser Kernnek, mindegy is, a kapcsolat több évtizedes. Az operatőr Ragályi Elemér, ő volt Kern előző két nagy játékfilmjének is az operatőre, valószínűleg jó volt együtt dolgozni, azt ismételték most meg. A színészek is barátok, és egyben a hazai színjátszás jelenében a jobbak közé tartoznak. Eszenyi Enikő máskor is partnere volt Kernnek. Láthatjuk Elek Ferencet, Börcsök Enikőt, Fesztbaum Bélát, Rajhona Ádámot és még többeket a Vígszínházból és máshonnan is. Úgy tűnik, nem kényszerből fogadták el a szerepet, és így kellemes a hozzáállásuk, nagyobb gondok nélkül született meg a film. A Filmalap támogatta, voltak szponzorok, a felvételek másfél hónap alatt le-zajlottak, igaz megfeszített munkával, nyáron. Ez a gyorsaság rendezettségre utal. Ennyi idő alatt senki sem utálja meg a körülményeket és nem gondol arra, hogy már megint ezt nyögjük, meddig fog ez tartani. Szimpatikus az is, hogy sok helyen lehet olvasni az anyagi vonatkozásokat, mennyibe került a film, és kik támogatták.

A film pesti, mert szövegével, kiszólásaival ezt mutatja. Nem is tud más lenni, mert Kern igazán, megkérdőjelezhetetlenül pesti ember, minden mozdulata, cinikus humora, még mimikája is ezt bizonyítja. Megemlíthetjük azt is a pestiességgel kapcsolatban, hogy a helyszínek szempontjából sem ködösít a film. Nem akarja úgy általánossá tenni témát, hogy meghatározhatatlan a helyszín. Itt világosan és hosszan láthatók Pest forgalmas részei, a hidak, a Duna.

A történet bizarr. Egy neves orvosnak rendezett a családi élete, munkatársai szeretik, tekintélye van. Ő az, aki kénytelen a betegeknek megmondani a rossz hírt a betegségükkel kapcsolatban. Egyszer csak neki mondanak más orvosok hasonlót, még talán egy féléve van. Ekkor támad egy egyáltalán nem életszerű ötlete. Ezt a félévet arra használja, hogy megakadályozza, hogy a szeretteinek fájjon az ő halála, hogy a munkahelyén a hiányát érezzék, vagyis megutáltatja magát a szeretteivel. Jön a vígjátéki helyzetkomikumok sorozata. Nevetnénk, de nem nagyon tudunk, mert csak mi, nézők tudjuk a hátteret, azt, hogy egyáltalán nem vidám helyzet van a humoros tettek mögött, sőt. Elbocsájtják a munkahelyéről, kidobja a felesége, előzőleg minden pénzét szándékosan átíratta a felesége nevére a majdan kezdődő egyedüli élet segítése érdekében, így pénze sincs. Egy nyomortanyára kerül, és nem érzi a vég közeledését. Visszamegy az orvoshoz, és kiderül: csoda történt, nincs veszélyben az élete. Megpróbál visszakerülni az életbe, viszi magával a két leletet bizo-nyításként. Nem hisznek neki. Nem veszik vissza a munkahelyére, nem kell már a felségének sem. Egy pici reménye marad, és nekünk is kellemesebb a befejezés ezzel a jelenettel, amely szerint hobby zenekara egy nyilvános szereplésen mint énekest visszafogadja, és énekelvén a Gondolj rám című dalt, a filmbeli közönség lelkesedik. Mi, a film nézői is úgy hagyjuk el a mozit, hogy reméljük, van egy kis fény valahol, amelyik majd rávilágít a hősünkre.

A film stílusával, Kern főszereplésével szórakoztató lett, nem vígjáték tisztán, de nem is dráma. Talán nincs műfaja, de az nem is baj. Van benne egy komoly szál, nem tudom ők gondoltak-e erre. A szándék etika és a következmény etika különbségére épül a történet. Lehet, hogy nagyon érthető, magyarázható, sőt jó szándékú a cselekedetünk, de a következményei lehetnek erősen negatívok.

Az orvos azzal haragítja magára a főnökeit, munkatársait, hogy a műtőasztalon hagy egy kinyitott beteget, a befejezésre a fiatal orvost kéri meg, aki még sohasem műtött. Felelőtlenségnek tartják, egy olyan tettnek, amit egy orvos egyszerűen nem követhet el. Ezzel egyetértünk! Az ember egészen a képességének a határáig felelős a munkájáért, a családjáért, saját magáért. A felelőtlenséget nem szabad megjátszani, ez nem játék. Egyáltalán nem az lett az eredmény, vagy nemcsak az, amit szeretett volna, hanem annál több, mélyebb. A fiatal orvosnő azt mondta neki, hogy csalódott benne. Igen, csalódunk az olyan emberben, aki a komoly dolgokat egy lapra feltéve eljátssza. A kislánya sajnálja, de nem tud neki megbocsájtani azért, amit át kellett élnie akkor, amikor az ő szeretett apja nem emberként viselkedett.

Érezzük, hogy a filmben sok olyan motívum van, ami szellemes, megmarad az emlékezetünk-ben, talán semmi értelme, kultikussá teszi a filmet. Hogy ezek honnan származnak, azt nem tudja a néző, neki nem is fontos, fő, hogy emlékezik majd rá. Ilyen például a kórház folyosón menő Kern saját magának mondott mondata, milyen jól megyek itt a folyosón, majd a film vége felé, amikor megmondják neki, hogy nem veszik vissza a kórházba még betegkísérőnek sem: nem is olyan jó menni itt a folyosón.

Van a filmnek még egy említésre méltó vonala, Woody Allan érezhető jelenléte. A történet „halálian” humoros. Gondoljunk Woody Allennél arra a jelenetre, amikor gondolkozik azon, hogy öngyilkos lesz, majd eláll ettől, mert úgy érzi, ez vérfürdőhöz vezetne, először az anyja és az apja lenne öngyilkos, mert elveszítették fiukat, majd a testvérek, szeretők, barátok, rokonok. Nem mondhatjuk azt, hogy viccelődik a halállal, de nem tarthatjuk drámainak sem a jelenetet. Inkább Woody Allenes, ironikusan tör elő a felelősség problémája, akárcsak Kern filmjében.

♣    ♣    ♣