Világunkban nagy változások
történnek, ezzel lépést kell tartanunk.
Hatalmas mennyiségű információhoz juthatunk az
Internet segítségével. A használók
száma megnövekedett az egész világon,
így hazánkban is egyre többen rendelkeznek
otthonukban számítógéppel. A munkahelyeken
ma már elképzelhetetlen nélküle az
élet, új diszciplínák születtek. A
különböző keresőrendszereket, weboldalakat,
levelezőrendszereket, skype-ot, chat-et sokan használják.
A világhálóról töltik le a
diákok a tanulmányaikhoz szükséges anyagokat
ahelyett, hogy a dokumentumok széles spektrumából
választanak. Felgyorsult az élet, kevés idő
áll rendelkezésünkre, ezért nem a
könyvtár hagyományos
állományában kutakodnak, nem jegyzetelnek, hanem
az egyszerűbb megoldásokat alkalmazzák. A
kismamák, nyugdíjasok körében is elterjedt az
elektronikus eszközök használata, filmeket,
zenéket töltenek le, fotókat az
unokákról, velük így tartják a
kapcsolatot. Számítógépes tanfolyamokon
sajátítják el az ismereteket. Mármint azok,
akiknek lehetőségük adódik erre
könyvtárakban, internet-kávézókban,
vagy munkahelyükön elérhető számukra, de
otthonukban még nincs
számítógépük. Reméljük, az
elszigetelt, távoli falvak lakói is rövidesen
hozzájuthatnak ezekhez.
Számtalan előnye van annak, hogy a világ
előttük is kitárul. Amit elődeink nem ismerhettek, ma
már százezrek számára adatik meg.
Gyermekkorunkban könyvtárakba jártunk, ott
böngésztük a polcokon sorakozó köteteket,
az azokban rejlő értékes tanulmányokat onnan
jegyzeteltük ki, a régi folyóiratok cikkeit
mikrofilm-leolvasó segítségével
olvasgattuk, a barokk vagy reneszánsz művészek
alkotásaiban múzeumokban, képtárakban
gyönyörködhettünk, népművészek
tárgyait ott tekinthettük meg. Térképek
segítségével tervezhettük meg
kirándulásainkat, leveleinket postán
küldtük-kaptuk. Házakat, városokat, utakat
tervezhetnek ma a mérnökök, a megfelelő programok
segítségével könnyen, gyorsan, pontosan
készíthetik el rajzaikat, nem kell szabadkézi
munkával hónapokig fáradozni.
Könyvtárak, múzeumok anyagát
digitalizálják, régi kéziratokat,
okmányokat, levéltári dokumentumokat, filmeket,
festményeket, szobrokat, épületeket
digitalizált változatban őrizhetnek meg a későbbi
korok számára. Elektronikus könyveket olvashat a ma
embere. Néhány perc alatt megkapjuk a világ
más földrészéről küldött levelet,
fotót, beszélhetünk családtagjainkkal,
barátainkkal, közben láthatjuk is őket.
Útvonaltervezővel készülhetünk bel- és
külföldi útjainkra, letölthetjük kedvenc
festőnk műveit, beszkennelhetjük, kitehetjük szobánk
falára, mindezt pár perc alatt elvégezhetjük.
Elektronikus úton utalhatnak számlánkra, mi
ellenőrizhetjük egyenlegünket, minden bank így
működik, gyors és precíz, a gép sohasem
téved, csak az, aki betáplálja a gépbe.
Elektronikus módon intézhetjük hivatalos
ügyeinket, nem kell sorban állni, csak előjegyzést
kérünk, és időre behívnak bennünket.
Orvosi leleteinket, röntgen-felvételeinket pillanatok alatt
megtekintheti a tőlünk távoli országban lévő
kórház orvosa, így azonnal kész a
diagnózis, nem kell újra kivizsgálni a beteget.
Űrlapokat kitöltve gyorsan átküldhetünk,
önéletrajzot készíthetünk sablonok
alapján, csupán az adatainkat kell
beépítenünk. Munkahely-keresés is
könnyebb így. Szállást foglalhatunk a
világ bármely pontján, menetjegyet, műszaki
cikkeket, ruhaneműt, ételt, szolgáltatást
rendelhetünk, ki sem kell mozdulnunk otthonunkból.
Minden nagyon jó, a fejlődés nyújtotta
előnyök óriásiak. Nélkülözhetetlen,
természetes ez számunkra. Én mégis
szkeptikus vagyok. Valóban mindenki, aki ezzel a
lehetőséggel él, jól jár? Tudunk
dönteni, választani arról, hogy mi válik
igazán hasznunkra? A spekulánsok, hackerek korában
a sok előny mellett nem sérülnek-e jogaink?
Bedőlhetünk a hazug reklámoknak, sok bűnözőnek,
hirtelen eltűnő, soha meg nem található cégek
kihasználhatnak bennünket, áldozatok lehetünk,
ha hiszékenyek vagyunk. Ez csak az egyik hátrány.
A másik talán még ennél is nagyobb
károkat okoz az egyéneknek, a társadalmi
erkölcsnek.
Ha nem tanítjuk meg gyermekeinket arra, hogy dönteni,
választani képesek legyenek, elvesznek az
információ-dömpingben. A sok szennyet
árasztó médiaműsor, netes fórum,
silány magazinok szellemi fejlődésüknek
ártalmasak, a Való világ mocskában
könnyen elmerülhetnek, nem látják meg
múltunk értékeit, mert ez folyik minden
csapból. Ha minden házhoz jön, a pizzafutár,
a selejtes áruk, a reklámok annyira
elámítják őket, hogy mindennapjaik
megmérgeződnek. Az értéktelen, semmitmondó
filmek, olcsó és durva stílusú, erotikus
vagy thriller regények hatalmas károkat okoznak
gyermekeink lelkében. Szorongnak, depresszióval
küzdenek pici gyermekkorukban, mert a szülők nem érnek
rá velük beszélgetni, csak a tv elé
ültetik őket, és így nem tudják feloldani az
egyre növekvő feszültséget, ami ezekből a
műsorokból árad. A sztárvilág
csillogása megtéveszti őket, azt hiszik, könnyen,
pénzzel minden elérhető, nekik is drága
ruhácskákban kell járni, mert az a trendi. A
vér szaga átjön a monitoron, a képernyőn,
mindent az erőszak ural, ők a kis ügyeiket is úgy
próbálják elintézni, ahogyan azt ott
látták. Gyengédség, testvéri vagy
anyai szeretet helyett az örök harc az
önállóságért, a
birtoklásért, ez az, ami foglalkoztatja őket. A
teljesítménykényszer, amit szüleiktől
látnak, a sok munka, kevés pénz őket is arra
készteti, hogy a könnyebb megoldást keressék.
Nem látják értelmét a munkának, a
tanulásnak, mert tapasztalják környezetünkben,
hogy egyre több a munkanélküli, sokan mennek
külföldre munkát keresni, hiába szereztek
diplomát. Sőt, azzal tömik tele kis
fejecskéjüket, hogy minden felelősség alól ki
lehet bújni, átveréssel, hazugsággal
többet lehet elérni, mint becsületességgel,
szorgalommal. Azt látják, hogy a sztárok percek
alatt válnak azzá, akkor is, ha addig senki nem ismerte
őket, de ugyanúgy tűnnek is el a süllyesztőben.
Miért törjék hát magukat? Milyen felnőttek
válnak belőlük? Aki iskolás korában nem
tiszteli szüleit, tanárait, visszabeszél nekik,
hogyan neveli majd fel gyermekeit? Ha a Mammon-őrület
rabjává válik, felnőtt korában nem
szorgos munkával keresi majd kenyerét, hanem mindig a
könnyű életmód felé
orientálódik. Nem találja helyét a
világban, mert eltéved, már soha nem kapja meg az
összetartozás, szeretet érzését
családjától, barátaitól, mert nagyon
egyedül van. A családi, baráti, civil
közösségeknek pedig nagy a szerepük a
jellemformálásban. Aki elszigetelten, magányosan
él, beszűkül tudata, elidegenedik
környezetétől, magába fordul, csak a billentyűzetet
ütögeti. Nem beszélget senkivel,
behúzódik a négy fal közé. Nem
látja a természet csodáit, társtalanul,
egészségtelenül él. Lelkileg és
testileg is beteggé válik.
Gondolkodjunk el ezen, és amíg lehet,
változtassunk rajta. Nagy dolog a fejlődés, de az ember
nem gép. Érzelmekkel bíró lény,
akinek szüksége van arra, hogy időnként
lecsendesedjen, több időt fordítson arra, hogy magát
és környezetét megismerje, alakítsa,
változtasson, ha kell. Ha csak rohanunk előre, nem
állunk le egy kicsit beszélgetni, nincs kitől megtanulnia
gyermekeinknek az összetartozás, szeretet
érzését, elidegenedik a többi embertől. Az
információrobbanás, ami elkövetkezett, nem
áll egyenes arányban azzal, hogy a fejekben is rend
legyen. Szemléletváltásra van szükség,
néha egy kis pihenőre, hogy egészségesen
fejlődjünk, emberek maradjunk. A megszerzett tudás
értéket termel. A civilizáció
fejlődése hatalmas, de ártalmaira is gondolnunk kell.
Utódaink használják fel az eszközöket,
gépeket, mert segítségével időt,
energiát takarítanak meg, de ne váljanak
géppé. Tartalmas, gazdag életre tanítsuk
őket. Még sokáig élvezhessék a
Gutenberg-galaxis előnyeit, mert bármilyen sokat halad a
technika előre, arra mindig szükség lesz.
Számítógépek sohasem
helyettesíthetik a nyomtatott dokumentumokat. Nem vihetjük
magunkkal mindenhová még a legfejlettebb, legkisebb
méretű, legolcsóbb gépeket sem. Nem vehetjük
kezünkbe, amikor üdülünk, utazunk, vagy
ágyunkban fekszünk. Szemünk, gerincünk hamar
tönkremegy, ha naphosszat a gép mellett ülünk.
Távol állunk még attól, hogy a
világ összes ismerete elérhető legyen
számunkra. Ehhez még sok évtized szorgos
munkája szükséges, de akkor sem lehet pótolni
azt az érzést, amit egy könyv illata okoz, vagy a
festmények előtt állva csodáljuk a régi
korok művészetét. Sok a hátrányos
helyzetben élő ember ma. Harmonikus emberként
szeretnénk élni, aki érti a mindennapok
történéseit, alakítója
környezetének, megtanulja, hogyan lehet
érvényesülni a megváltozott világban.
Mélyebb ismeretekre van szükség a
körülöttünk zajló társadalmi,
gazdasági problémák tekintetében,
szükség van nagy íróink, művészeink
érzékenységére, amellyel a mi
életünket is át tudják alakítani. Akik
gyermekkoruktól kezdve megtalálták a
könyvekben, művészeti alkotásokban azt az
életformáló segítséget, ami
nagyjaink műveiben rejlik, jobban szeretik a könyvet lapozni
ahelyett, hogy ezek rövidített, zanzásított
változatát letöltsék. Nagyobb
élmény a festményeket képtárban
nézegetni, mint azokat kis méretben látni.
Érző emberek vagyunk, akiknek szüksége van
arra, hogy időnként feltöltődjön, és ezt
ne a gép fölé görnyedve tegye, hanem
kényelmesen, karosszékében ülve, vagy az
erdei tisztáson, tengerparton élhesse át mindazt a
szépséget, amit a művészettől kaphatunk.
Kinyíltak a kapuk előttünk, de vigyázzunk, hogy
gyermekeink ne zárkózzanak be a virtuális
világ falai közé. Ez a mi felelősségünk!
♣ ♣
♣
