"Így, hetven felé"
VERS
Bősze Éva
AZ ANYANYELVRŐL…
A semmiből lett a minden.
A csendből lett a szó!
S mit sokáig nem értettem,
a nyelv édes, anyai jó!
Édes, ékes balzsamír,
gyökerein át pengetve
játszhatunk húrjain.
Kincs. Szívünkben rejtegetve
őrizzük, védjük a szót,
mit őseinktől örököltünk –
minden magyarnak valót,
az összekötő láncszemet
közöttünk…
E nyelv hangzott születéskor
e nyelven szólít a halál
az örök tóba fúlva akkor,
de anyanyelven húz le a hínár.
Ám addig minden napra nap,
szó, mondat, tiszta szerkezet
csodatevően hangzanak,
felnőttek, gyermekek értenek.
Tisztellek, dicsérlek, nyelvem.
Számomra szent a szód!
Mert általad teljes a létem,
leírlak százszor, lángolón…
|
|
|
|
