Mint élő kenyér,
ring a búzamező,
lángnyelvű pipacsok hajlanak a szélben.
Ringok velük én is, gyermekdalt dúdolva,
visszaálmodva magam anyám kötényébe.
Érett barack illata lebeg a rezgő légben,
gyermekkori kenyéren kocsonyás lekvárt
idézve.
A Nap arany tallérként ragyog fenn az égen,
sugarával régi nyarak emlékét
fényezve.
Lágy hangon cirpel tücsök a fűben,
mint bölcső, altat a hangja,
s én véle szállok…, szállok…,
mint ahogy szállnak az évek.
|