Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Stancsics Erzsébet

Visszaszámlálás IV. és V.

Illyés Terézia kötetei

A szerző a fenti címen 2015-ben jelentette meg e két kötetét. Ami Illyés Terézia életének a legnehezebb kora volt, azt írta meg a legszebben a Visszaszámlálás IV.-ben: Édesanyja utolsó éveit és halálát.

Ahogy a festők ecsettel, úgy ő szavakkal rajzolta meg ezeket az éveket, melyek mai napig is mély nyomokat hagytak benne. A Visszaszámlálás sorozat saját naplójegyzetein alapul, vagy egészében azt emeli át a kötetekbe, annyira pontos számadatokat és leírásokat tartalmaz. Édesanyja és saját betegségének tüneteit szinte orvosi precizitással járja körül, és megtudjuk, melyik volt az a gyógyszer, ami használt, vagy esetleg nem használt a betegségre. De ugyanígy van az időjárással, a látogatóival, az otthoni és városi feladataival: szinte életre kel előttünk a szerző magánszférája, gondolatai és életvezetése.

A könyv olvasása közben beülünk a konyhájába, érezzük a frissen főzött kávé illatát, vagy a főzőre feltett húsleves illatos páráját. Megtudjuk, milyen könyveket kapott barátaitól ajándékba, mi róluk a véleménye és nem utolsó sorban: éppen melyik versén dolgozik. A számítógép szinte családtag nála: mindenből kiveszi a részét, ami Terézia alkotó munkájával kapcsolatos. Mi is felszisszenünk, amikor kifogy a festékpatron, és mozgáskorlátozottsága miatt a költő nem tud elszaladni a városba újat vásárolni. Meg kell várni, míg valaki rányitja az ajtót, és ideje is lesz a bevásárlásra. Megismerjük levelező partnereit, akik az évek folyamán barátaivá lettek. Megtudjuk, hogy hány képeslapot kapott karácsonyra, vagy névnapjára, s ő kiknek írt vissza.

A könyv tele van fotókkal, melyeket vagy maga a szerző, vagy rokonai, barátai készítettek. A felvételeken mindig mosolyog, írásai zömében vidámak, bizakodók, az élet pozitívumait megvallók. Nincs benne keserűség, versei és prózai írásai egyaránt az életszeretetről szólnak. Édesanyjáról írt könyv még jobban kihangsúlyozza azt a felelősségérzetet, amely végigkísérte élete folyamán. Édesanyja biztonságban érezhette magát mellette.

Ha szomorúan is, de megnyugvással látjuk, hogy az élet rendje zajlott le Terézia Édesanyjának életében, ami után a gyermek továbbra is emlékezik rá, ragaszkodik hozzá, és megmarad szeretetében. A feladatok, a mozgás nehézségei, lakásának, kicsi virágoskertjének rendben tartása lassan másfelé terelik a figyelmét. Rengeteget ír, több kötetre való anyag gyűlt már össze a számítógépben.

A Visszaszámlálás V. című kötet a szerzőnek immár a 25. könyve,  amely szintén igen termékeny, gondolatokkal és ihlettel gazdag írót-költőt mutat. Ebből a jubiláns számból mindössze kilenc a verseskötet, a többi saját életének történeteit, vagy azokból merített élményeket dolgoz fel.

Illyés Terézia prózai kötetei a fiatalok körében nagy érdeklődésre tarthatnak számot, mert saját életútja által a történelembe tekinthetnek vissza. Hiszen aki most csak húsz éves, annak a fél évszázaddal ezelőtt történt dolgok már „régmúltnak” számítanak. Hiába érezzük mi, hogy szinte tegnapi eseményekről van szó, olyan gyorsan elrohan az idő!

Igaz, hogy az írónő nem utazgatott, de széles látókörű, érzékeny, intelligens, a politikai eseményekben tájékozott, a történelemben jártas egyéniség. Így jól fel tudja használni, kidolgozni, elénk tárni a vele történteket, izgalmas – jelen esetben naplószerű – eseményláncolatban az 1998-tól 2003-ig vele történt eseményeket. Ám nemcsak saját magát „írja meg”, legalább annyi oldalt szentel barátainak is. Nehéz leírni, milyen jó érzés, amikor a könyv olvasója szembetalálkozik önmagával a remek tollú Terézia emlékei által, ráadásul fotókkal illusztrálva. Illyés Terézia könyveiből szinte árad felénk a jókedv, az öröm, a szeretet embertársai iránt, annak ellenére, hogy már évtizedek óta mozgáskorlátozott.  Nem kritizálja epés megjegyzésekkel a jól közlekedő embertársait, hanem örömmel veszi baráti közeledésüket, leveleiket. Nem haragszik az időjárásra, a jeges, csúszós utakra, pedig egyre jobban fáj a lába, s más betegségek is gyakrabban érik utol. Mindig megtalálja rájuk a gyógyszert: elsősorban az írással.

Amit ír, megszívlelendő, mert tanulhatunk belőle, hogyan kell elviselni a nehézségeket, hogyan kell megtalálni mindenek között az örömöt, amely továbblendít az úton. Költészetének, prózájának lényege: „Ami nem fér meg bennem, nélkülözhetetlen életforrás másoknak!” Írásaiban – akár versek, akár próza – feszes a szerkezet, hatásos az atmoszféra, markáns az emberábrázolás, remek tájleírás, akár egy szobáról, vagy csak az onnan láthatókról is. Ezek a történetek erős emóciókat váltanak ki az olvasóban, szinte beleköltözünk a leírt látványba, és együtt lélegzünk az eseményekkel.

Örömmel lapozzuk az általa készített rajzokat, fényképeket, melyeken évtizedekkel fiatalabban mosolygunk egymásra, a lencsébe s a jövőbe. Köszönet érte Illyés Teréziának, akinek ma is van türelme, kedve, akaratereje és tehetsége nemcsak önmaga életét, hanem az abban résztvevőket is megörökíteni.

(Illyés Terézia:  Visszaszámlálás. K.: Bíró family Nyomda és Könyvkiadó, 2015, IV.: 188 p., V.: 192 p.)



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©