A szerző a fenti címen 2015-ben jelentette meg e két
kötetét. Ami Illyés
Terézia életének a legnehezebb kora volt,
azt írta meg a legszebben a Visszaszámlálás
IV.-ben: Édesanyja utolsó éveit és
halálát.
Ahogy a festők ecsettel, úgy ő szavakkal rajzolta meg
ezeket az éveket, melyek mai napig is mély nyomokat
hagytak benne. A Visszaszámlálás sorozat
saját naplójegyzetein alapul, vagy
egészében azt emeli át a kötetekbe, annyira
pontos számadatokat és leírásokat
tartalmaz. Édesanyja és saját
betegségének tüneteit szinte orvosi
precizitással járja körül, és megtudjuk,
melyik volt az a gyógyszer, ami használt, vagy esetleg
nem használt a betegségre. De ugyanígy van az
időjárással, a látogatóival, az otthoni
és városi feladataival: szinte életre kel
előttünk a szerző magánszférája, gondolatai
és életvezetése.
A könyv olvasása közben beülünk a
konyhájába, érezzük a frissen főzött
kávé illatát, vagy a főzőre feltett
húsleves illatos páráját. Megtudjuk, milyen
könyveket kapott barátaitól ajándékba,
mi róluk a véleménye és nem utolsó
sorban: éppen melyik versén dolgozik. A
számítógép szinte családtag
nála: mindenből kiveszi a részét, ami
Terézia alkotó munkájával kapcsolatos. Mi
is felszisszenünk, amikor kifogy a festékpatron, és
mozgáskorlátozottsága miatt a költő nem tud
elszaladni a városba újat vásárolni. Meg
kell várni, míg valaki rányitja az ajtót,
és ideje is lesz a bevásárlásra.
Megismerjük levelező partnereit, akik az évek
folyamán barátaivá lettek. Megtudjuk, hogy
hány képeslapot kapott karácsonyra, vagy
névnapjára, s ő kiknek írt vissza.
A könyv tele van fotókkal, melyeket vagy maga a
szerző, vagy rokonai, barátai készítettek. A
felvételeken mindig mosolyog, írásai
zömében vidámak, bizakodók, az élet
pozitívumait megvallók. Nincs benne keserűség,
versei és prózai írásai egyaránt az
életszeretetről szólnak.
Édesanyjáról írt könyv még
jobban kihangsúlyozza azt a felelősségérzetet,
amely végigkísérte élete folyamán.
Édesanyja biztonságban érezhette magát
mellette.
Ha szomorúan is, de megnyugvással látjuk,
hogy az élet rendje zajlott le Terézia
Édesanyjának életében, ami után a
gyermek továbbra is emlékezik rá, ragaszkodik
hozzá, és megmarad szeretetében. A feladatok, a
mozgás nehézségei, lakásának, kicsi
virágoskertjének rendben tartása lassan
másfelé terelik a figyelmét. Rengeteget ír,
több kötetre való anyag gyűlt már össze a
számítógépben.
A Visszaszámlálás
V. című kötet a szerzőnek immár a 25.
könyve, amely szintén igen termékeny,
gondolatokkal és ihlettel gazdag írót-költőt
mutat. Ebből a jubiláns számból mindössze
kilenc a verseskötet, a többi saját
életének történeteit, vagy azokból
merített élményeket dolgoz fel.
Illyés Terézia prózai kötetei a fiatalok
körében nagy érdeklődésre tarthatnak
számot, mert saját életútja által a
történelembe tekinthetnek vissza. Hiszen aki most csak
húsz éves, annak a fél évszázaddal
ezelőtt történt dolgok már
„régmúltnak” számítanak.
Hiába érezzük mi, hogy szinte tegnapi
eseményekről van szó, olyan gyorsan elrohan az idő!
Igaz, hogy az írónő nem utazgatott, de széles
látókörű, érzékeny, intelligens, a
politikai eseményekben tájékozott, a
történelemben jártas egyéniség.
Így jól fel tudja használni, kidolgozni,
elénk tárni a vele történteket, izgalmas
– jelen esetben naplószerű –
eseményláncolatban az 1998-tól 2003-ig vele
történt eseményeket. Ám nemcsak saját
magát „írja meg”, legalább annyi
oldalt szentel barátainak is. Nehéz leírni, milyen
jó érzés, amikor a könyv olvasója
szembetalálkozik önmagával a remek tollú
Terézia emlékei által, ráadásul
fotókkal illusztrálva. Illyés Terézia
könyveiből szinte árad felénk a jókedv, az
öröm, a szeretet embertársai iránt, annak
ellenére, hogy már évtizedek óta
mozgáskorlátozott. Nem kritizálja
epés megjegyzésekkel a jól közlekedő
embertársait, hanem örömmel veszi baráti
közeledésüket, leveleiket. Nem haragszik az
időjárásra, a jeges, csúszós utakra, pedig
egyre jobban fáj a lába, s más betegségek
is gyakrabban érik utol. Mindig megtalálja rájuk a
gyógyszert: elsősorban az írással.
Amit ír, megszívlelendő, mert tanulhatunk belőle,
hogyan kell elviselni a nehézségeket, hogyan kell
megtalálni mindenek között az örömöt,
amely továbblendít az úton.
Költészetének, prózájának
lényege: „Ami nem fér meg bennem,
nélkülözhetetlen életforrás
másoknak!” Írásaiban – akár
versek, akár próza – feszes a szerkezet,
hatásos az atmoszféra, markáns az
emberábrázolás, remek
tájleírás, akár egy szobáról,
vagy csak az onnan láthatókról is. Ezek a
történetek erős emóciókat váltanak ki
az olvasóban, szinte beleköltözünk a leírt
látványba, és együtt lélegzünk az
eseményekkel.
Örömmel lapozzuk az általa
készített rajzokat, fényképeket, melyeken
évtizedekkel fiatalabban mosolygunk egymásra, a
lencsébe s a jövőbe. Köszönet érte
Illyés Teréziának, akinek ma is van türelme,
kedve, akaratereje és tehetsége nemcsak önmaga
életét, hanem az abban résztvevőket is
megörökíteni.
(Illyés Terézia:
Visszaszámlálás. K.: Bíró family
Nyomda és Könyvkiadó, 2015, IV.: 188 p., V.: 192 p.)
♣ ♣
♣