Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Winczheim Tibor

Egy üveg ásványvíz

– Isten hozta, bátyám! Miben lehetek szolgálatjára? – kérdezte a bezselézett, tüskehajú eladófiú a belépő öregembert.

– Tudja fiam, én igazándiból egy üveg ásványvízért jöttem volna, de hát illen kínálat mellett vinnék valami finomat a mamának. Mit tudna ajánlani?

– Talán ezeket a kék színű italokat: tetszik tudni, ezek tele vannak sejtfehérje-növelővel, izom-lazítóval, koffeinnel és teinnel, idegnyugtatóval és serkentővel, valamint boldogsághormon termelést elősegítő hormonnal. Talán még Viagra is van bennük, olyan szép kék színük van. A keményen sportolók, illetve naphosszat a komputerek előtt punnyadó fiatalok esküsznek rá, s viszik, mint a cukrot. Állítólag napi egy flaskával akár 5-ször kihúzás nélkül is sikerül, ha érti, mire gondolok…

– Elmégyen ám fiam abba a… Mindjárt mondok valami cifrát! Hol kell nekem ilyen lötty? Normálisabb italja nincsen? – rivallt rá az öreg. – Mik vannak azokban a hosszúnyakú szögletes üvegekben?

– Már mondom is, kedves uram! – hadarta kissé megszeppenve a tüskehajú: – Először is víz. Elsőrendű, jó magyar csapvíz. Aztán gyümölcs-sűrítményt helyettesítő ízesítő anyag, cukrot pótló vanádium ciklamát-anhidriddel. Van bennük továbbá hígulást megakadályozó sűrítmény és besűrűsödést gátló hígítmány. Ezen felül speciális színező és fényérzékeny anyagok az ultraviola sugarak megszűrésére. Továbbá egy hangyányi ízfokozó, oxidánsok és antioxidánsok, hogy mindenkinek kedvében járjanak a gyártók, továbbá a szokásos vitaminok, nyomelemek, tartósítószerek és egyéb szütymékek. Tetszik kérni belőlük?

– Ugyan már, fiam! Ezek az összetevők mérgezőbbek az én permetlevemnél is!  Valami egyszerű, de természetes italjuk nincsen?

– Hogyne lenne, bátyámuram! – tüsténkedett a zselézett fejű. – Miért nem ezzel tetszett kezdeni?  Na nézzük csak: ezekben a rekeszekben vannak az igazi italok: hozzáadott cukor, ízesítőanyag, emulgeátor, színezőanyag, állományjavítók, aromák, ízfokozók, tartósító-anyagok és minden egyéb nélkül.

– No, fiam! Emmán mingyá másként hangzik! Ezek az igazi italok, nem az előbb ajánlgatott sok vacak! Ilyent kérnék!

– És? Milyen ízben tetszik?

– Kérdés, milyenek vannak egyáltalán?

– Már mondom is: itt van pl. a paradicsom-kovászos uborka kombináció. Vagy a fokhagymás mangó, esetleg padlizsános sütőtök curry ízesítéssel, de bizonyára nem lehet rossz a kapros-kelbimbós cseresznye sem. Melyikből adhatok?

– Egyikből sem! Nekem egyszerű ital kell! Gyümölcsital! Olyan, mint hogy almalé… Vagy: körtelé... Esetleg narancs-, vagy datolyalé. Vagy valamilyen zöldséglé! Gyermekkoromban például nagyon szerettem a sárgarépa- meg a sütőtöklevet. Kardamon, vagy bazsalikomos citromfű ízesítés nélkül! Tartanak egyáltalán ilyen egyszerű, de jó ízű zöldség-, vagy gyümölcsleveket?

A fiatalember magába roskadva, sajnálkozva tárta szét két kezét:

– Mintha csak Trabantra szeretne befizetni… Az idő elrohant, bátyámuram, az igények megnőttek, az ízlések, s vele együtt az áruk fajtái megváltoztak, a kor követelményeihez igazodtak. Én igazán szeretnék a maga kedvébe járni, de ilyen, hogy alma- meg körtelé… Mondja meg, uram, de őszintén: valóban léteztek ilyesmik egykoron?

– Ó!  Nemcsak ilyenek, de volt például őszibaracklé, szőlőlé, aztán…

– Stop! Várjon csak! – A fiú szeme felgyúlt, fejbőre bizseregni kezdett a zselézett frizurája alatt. – Maradjon , papa, el ne mozduljon a helyéről! – És olyan elánnal rohant be a raktárba, mintha az élete függne tőle. Vigyorgó pofával, magasra tartott kézzel hozta a világmegváltó italt.

– Szőlőlé! Jó lesz? Most, hogy róla beszélt, eszembe jutott. De a nyitvatartásunk eddigi három hete alatt a kutyának sem kellett, ezért beraktuk a raktárba, ne legyen láb alatt. De csak ez az egy fajta van, és ebből is csupán ezzel az egy rekesszel.

– Rendben van, ezt kérem!

– Az annyi, mint hogy: 24 euró.

– Hohó, álljon meg a menet fiatal barátom! Nekem nem kell az egész rekesz, mit is csinálnék vele, én csak egyetlen üveget kérnék!

– Én is csak egyetlen üvegről beszélek, bátyámuram!

– Ezt nem mondja komolyan, édes fiam! Egyetlen üveg gyümölcsléért már csak nem áldozhatom fel a napi nyugdíjamat! Meg különben is: mitől ilyen drága ez a portéka?

– Kedves uram! Az árakat nem én állapítom meg, de minél kevesebbet gyártanak valamiből, az annál drágábba kerül, érti ugye?

– Persze, persze, rendben van, na! Értek én a szóból! Akkor tudja, mit adjon?

– Nos? Hallgatom bátyámuram!

– Adja azt az üveg ásványvizet!



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©