Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Kecskés Rózsa

TANÁR LETTEM

Huszonöt év telt el, Istenem, mily hamar!
Ha végiggondolom, gyomromig felkavar:
Benne van a múltam, hitem, ifjúságom,
Pályám küzdelmei, életem-halálom.

Harcdúlta fészekből menekült családom
Nehezen engedett utamra találnom.
Postáskisasszony légy! Már festő nem leszel.
Kell a kenyér és pénz, maradj, ne menj te el!

De hiába kérlelt sokgyermekes apám.
– Minden lehetsz, híres! – küldött az iskolám.
S engem hajtott a vágy: kitörni, más legyek!
Bölcsész, talán író… tanár is lehetek…

És elhagytam falum, szép szatmári tájam,
Még Debrecent is el, hogy örökre bánjam.
Győrig futottam, keletről nyugatnak,
Tán a nagyvilágba… ha láncaim hagynak.

Végül tanár lettem, nemzet napszámosa,
Könyvek szerelmese, egy kicsit bolondja.
Tájak helyett én csak álmokat festettem,
Regényhősök nyomán lelket szépítgettem.

Küzdő szenvedélyem perpatvarra kellett,
Önigazolásnál többre sose tellett.
Szegényes honomból is csak menekültem,
Szolgai sorsomat cselédre cseréltem.

Mégis, megidézve félszázados múltam:
De sokat neveltem, de sokat tanultam!
Mennyi élményt kaptam nagy kalandok helyett,
Osztályok sorjáznak kis családom mellett!

Évek sokaságán naponta átéltem
A meg-megújulást, csalódva reméltem.
Tanár lettem én, hogy ember maradhassak,
Órákat adok, hogy szép perceket kapjak.



 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©