Mikor az ünneplésnek vége
és csendes lesz a Nemzeti,
öreg költő – minden jót kívánva –
azt kéri: Repüljünk, Mari!

                        *

Körhinta száll a magasban,
boldog kiáltás hangzik újra.
Rómeó ül benne – álruhában,
Júliát öleli mosolyogva.

Még egyszer, a messzi időben
éppen dúdolja Solvejg dalát –
ám lehet, hogy tévedünk:
halkan énekli a Varsói melódiát.

Repülünk, Mari!
Egy Régi nyár és Cecilia…
A körhinta még gyorsan száll.
Felködlik pompás estélyiben
a kedves Kölyök, az ifjú sztár.

Repülünk, Mari!
Bár lassabb már a tempó –
de eljöhet Kései találkozás…
partnerek arca int felé,
és tovatűnik a látomás.

                   *

Egy hang hallatszik a csöndben: „Azt hiszem, én megyek előbb.”
És mi mégis azt kérjük:
Mari, repüljünk, mint azelőtt!

2015. november 24-én, a Nemzeti Színház-beli ünnepség után…