Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Keres Emil

A kettős álarc egyik fele

Keres Emil válogatott versei

A kiváló színművész és előadó, Keres Emil kilencvenedik születésnapján jelent meg A kettős álarc egyik fele c. versválogatása, amely az 1939 és 2015 között írt alkotásait tartalmazza. A fejezetek jól idézik az idő múlását, a költő-művész gondolatait. Végigolvasva őket, az élet értelmét kutató, a magányt, a szeretetet  és a szerelmet is megjelenítő költeményeket találunk.

Az első vers egy kiszolgált gémeskút képét vetíti elénk, és óhatatlanul a magányos ember alakját is láthatjuk. Az előző, húsz évvel ezelőtt megjelent Hány élet volt ez? c. kötet egyik verse, a Neked is, nekem is az utolsó óra vízióját eleveníti fel, amely majd üt „neked is, nekem is”. (Egyébként Keres Emil néhány verset átvett előző kötetéből, amelyeket azonban némileg finomított, egy-egy kifejezéssel, szóval szebbé varázsolt.) Rövid emlékképek idézik a kismadár, a  patakok kék vize, a gyermekkori emlékek élményét. A Példabeszéd c. rövid versben a „Vasvilla nekiment a rózsafának”. Hogy miért? Mert erős volt – de nem illatozhatott.

Számos szösszenetében mondja el, hogy milyennek tartja önmagát. Talán a legjellemzőbb ez a néhány költői sor, kérdés: „Aki őre önmagának, / bizony akkor foglya is, / minden fogoly szabadulna, / hova, merre, kis hamis?” (Mondogatom magamnak) Az asszonyi szemek, az elválás is feltűnik versében. (A tegnapi gond) Mint Don Quijote tűnődik: hiszen serege nincsen, csak egyedül küzd. Ismét a magány, a rezignált, tűnődő ember képe villan fel a Sírtam c. versében, amelyben „a gyermekkor / a nyelvére ült”, és „az emlék gőgicsélt, / s én sírtam” – írja, miközben issza a „rózsaszín löttyöt”. Az Elalszik villanyom a filozófus költőt idézi, aki reménykedik: hiába öntözi majd sírját a gonosz szellő.

Érdekes a Ki miről ír c. négysoros. Igen, a költő a természetről ír, meg arról, hogy mi vár még rá, mi az, ami fáj. A szépről – talán – már ritkábban, mert az „sose lesz”… De mégis, van Egy-két megmaradt pillanat, amely visszaadja a régi illatot, a múltat – egy tekintetet. A Vers staccato mindannyiunk számára idézi Puccini csodás operáját, Cso-cso-szán fájdalmas alakját. A Kanásztánc a csendes, háttérbe húzódó ember himnusza, aki nem vesz részt mások vad dáridójában, mert tudja: őt látja majd az Isten. A Léthe partján fájdalmas emlékeket idéz, egy másik rövid vers, az Újjászületés határozottan jelenti ki: „ki sose / halt meg, / az nem is élt.”

Keres Emil rövid versében keresi önmagát, az álmait, amelyekért „keményen / fizettetnek / az ébrenlétek.” (Mára virradóra) És hogy azt írja, amit már mások is megírtak? Válasza egyszerű, frappáns: „Hát nem gyűjtőktől csent nedű a méz is?” (Ki innen, ki onnan gyűjtöget) A Jobb, ha nem tudom ismét az elmúlást idézi, de nagyon is igaz a végső felkiáltás: „Mi lenne – / jó ég, / titkát ha / tudnánk, / mit rejt a vég?”

Az olvasó viszont, aki ismeri Keres Emilt, a művészt, a költőt – bizony ellenkezik, amikor olvassa e sorokat: „hiába várok, / senki se hív, / elfelejtődtem…” (Egyedül) Nem, Keres Emil nincs egyedül! A költői, színházi estek, a csendes beszélgetések azt bizonyítják: számos életet „megélt” színpadon, a játszótársak között. Most, újabb verseskötetét olvasva, bátran mondhatjuk a nagyszerű művésznek: nincs egyedül! Vele vagyunk, akik láttuk színházi szerepeiben, hallgattuk előadásában klasszikus költőink remekműveit, és köszöntük közreműködését szerzői estjeinket. A költő Keres Emil pedig ezzel az új kötettel ismét bizonyította, hogy egykori kérdésére: Hány élet volt ez? – csak egy lehet a felelet: nem egy, de sok-sok életet megélt mindannyiunk őszinte örömére.

(Keres Emil: A kettős álarc egyik fele. Válogatott versek. Hungarovox K., Bp., 2015, 150 p.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©