Különleges egyéniségű a
dél-alföldi, kiváló tollú és
színűségű író-költő,
drámaíró, újságíró,
művelődésszervező, könyvtáros… Fehér
József. Sok-sok elismerésben részesült
már. Csak kettőt emelek ki: a Talentum Irodalmi Nagydíj
gyémánt fokozatát és a Krúdy Gyula
Aranyemlékérmet, és kiérdemelte még
a Magyar Kultúra és a Krúdy Irodalmi Kör
Művészeti Lovagja címet is.
Nagyon jó az egyéni látásmódja,
láttatása, irodalmilag sokrétű, színes, de
mégis hiteles minden sora.
Amióta ismerem – vagy 40 éve – mindig
tartogat számunkra, az Olvasó számra
meglepetés-írást. Ez nagyon jó, mert
színes, élénk és sokszínű a
fantáziája, a lelkivilága. Egyéni
stílusával, mély érzelmi
adottságával csodás eseménysorozatot
tár elénk, az Olvasó elé.
Most a 19. kötetét olvasva is tudott számomra
meglepetést szerezni. Örülök, hogy olvashattam a
„Mire az akác virágzik…” című
kisregényét, melyben egy szép, meghitt igaz
szerelmi történet beteljesült. E kisregény a
„Szilveszter éjjelén” ismerkedéssel
és szerelmi kibontakozással kezdődik, majd
„Kibéküléssel” zárul, de olvassa
el az Olvasó, és minden részletet a
szívébe tud zárni. Mindez a Szilveszter
éjjelén, s nem is akármilyen Szilveszter: 2000,
tehát ezredváltó Szilveszter éjjelén
történik. E 2000-dik év mindkettőjük
szívében új reményt adott, a szerelem, a
beteljesülés reményét, hogy valóban
egymásra találtak és gondolhattak a jövőre
is. Jöttek a napok, hónapok és a kapcsolat egyre
jobban kibontakozott.
Bella fodrász, különleges tündér, aki
Tamást már látta a fodrászatnál, nem
az ő vendége volt. Bellának van egy kislánya,
Ágikának hívják, a volt
férjétől.
Tamás a városi múzeumban dolgozik és
felkérték, hogy egy tudományos cikket írjon
az Archeológiai folyóiratba a város
határában végzett ásatások
eredményeiről. Tamás elvállalta a
feltárásokról végzett tudományos
cikk megírását és fotókkal
való bemutatását, ez is egy újabb
kihívás volt a számára.
Jöttek, múltak a napok, hónapok, egymást
egyre jobban megismerték, a szerelem kiteljesedett a
szívükben, igaz szerelemmé érett. S amikor
megérkezett a tavasz: „Bella örömmel vette
észre, hogy az enyhe szélben, a közeli,
hajladozó akácfa ágain megjelentek az első
hófehér virágok”.
E virágok is jelezték a szerelem tiszta, beteljesedő
törvényszerűségét, hogy a két fiatal
mégiscsak egymásra talált, és mindez
köszönhető az 1999-2000-dik szilveszteri
éjszakának, az év
ajándékának. Nem lehetett szebbet-jobbat
kívánni, minthogy a találkozásból ez
évben majd házasság legyen…
A kisregény nagyon szépen vezeti végig e
találkozás örömeit, bánatait,
buktatóit és végül eljön az
egymásra találás igazi öröme.
Fehér József igazi írói
fantáziával nagyon szépen,
aprólékosan, de figyelmesen vezette végig e
találkozás emberi szépségét,
mindenre odafigyelve.
Fehér József hitvallása:
„Hiszek a szavak erejében, a világot
megváltoztatni tudó, a mindennapokat
megszépítő szeretet és jóság nagy
harmóniájában. Hiszem, hogy az irodalom
küldetése tud utat mutatni, hozzá hitet és
reményt adni az embereknek.”
Nagyon nagy szeretettel ajánlom a Kedves Olvasóknak
e kisregényt őszinte, igaz zalai, zajki szívvel?
(Fehér József: Mire az
akác kivirágzik… Kisregény. Szófia
Kiadó, 2026, 80 p.)
*
