Ez alkalommal is szép és értékes
könyvvel gazdagította a magyar irodalmat Kanizsa
József író, költő,
újságíró és kritikus, amikor
megjelentette „A csend birodalmában” című 59.
kötetét. Az ember elcsodálkozik, hogyan lehet
megírni egyáltalán ennyi verset, mesét,
kritikát tartalmazó kötetet. Azt gondolom, hogy
tehetség kell hozzá és kitartó
alkotói munka. Ha hirtelenjében belelapozunk,
láthatjuk, nemcsak verseket, de prózákat és
fotókat is tartalmaz. Gondolatiságában egy
terjedelmes mű. Meglátszik, hogy harminchárom évig
ő volt a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára, mert
verseivel nemcsak a családtagjaira, hanem a barátaira,
ismerőseire és elhunyt költő, író
társaira is emlékezik, vagy éppen
köszönti őket.
Mátrai Gábor ajánlja az Olvasó
figyelmébe e könyvet. „Kanizsa József
munkásságában ott van a hely szeretete, az emberek
tisztelete és az a csendes, kitartó hit, amely
nélkül nem születhet igazi irodalom.
Írásai bizonyítják, hogy a
költészet nem hangos, hanem mély és
éppen ezért maradandó.”
Az élet tele van csodákkal, üzeni
számunkra a költő (csak észre kéne venni),
amikor „A csend birodalmában” című
nyitóversében ezt olvashatjuk: „Az Isten
bíborvörös / hajnal szemmel tekint rám. /
Szívem gyorsulva lüktet, / megvan az első
csodám!” A második versszak is nagyon szép.
Amíg megpihen ebben a csendben, azt érzi, hogy
eggyé válik a végtelennel: „szívemben
lüktető ritmus: / s enyém ez a Végtelen”.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy részei vagyunk a nagy
végtelennek, mely elénk tárja
szépségét, csodáit.
Bátran használja a költői képeket,
eszközöket. Gyakran él a metaforával a
Sóhajt a csend című versében is. Már a
címével megszemélyesíti a csendet, vagy:
„vöröspírral ébred a hajnal”,
„a házak ablakában / vörösmuskátli
Nap / virágzik ki ünnepélyesen”.
Gyönyörű! S ezt követi egy reményteljes gondolat:
„talán ma az álmom / ha apródonként
is / de valóra váltom”. Szép metafora a
Zajki féltett kincsem végén: „s
féltett kinccsel megyek / …tarisznyámban
emlékeim”. Mintha csak azért írta volna e
verset, hogy az említett gondolatsorokkal gazdagítsa
költészetét. Az Új évi remény
c. költeménynek minden sorát ide lehetne
írni, melynek bölcs mondanivalója, hogy nem
elég vágyni, várni valamire,
rendületlenül tenni is kell érte.
A szerelemről, az életről, a költészetről, a
bennünket körülvevő mindennapi csodákról
szólnak Kanizsa József" versei. Engedjék meg, hogy
idézzek a Lüktet, él a vers című
költeményéből: „Mennyi szem tekint rám?
/ Mennyi fül várja versem? / – versben az ő szavuk, /
szívem, az ő szívük lüktet, / mert én
velük egy vagyok… / s ők én vagyok / egy az akarat e
HAZÁÉRT”. Ami azt üzeni számunkra, hogy
a költőnek mindenkor át kell éreznie a haza
sorsát, népe vágyait.
Verseiben igyekszik újszerű képeket teremteni, s
ezáltal új hangulatot is nyújt az
olvasónak. A Férfikor c. versét
például így kezdi: „Levél-hab
örvény / Köd-lobogós szél-legény
/ Eresz alá csúsztatott / kaszák / fagyhegye /
testemhez ér”. Amikor tavasszal a friss szél vagy
szelek belekapnak a fák lombkoronájába, az idősebb
férfiszívet is megdobogtatja a tavasz. Tovább
olvasva a költeményt, az is kiderül: már csak
szép szerelmes emlékek élnek bennünk, amiket
mi, költők tavaszi énekként éljük
és írjuk meg. Szinte minden
költeményével hangulatot teremt, adva a
tájnak vagy a napszaknak az „ízét”.
Ilyen a Csendes utcában, A Fertő-tó csendes vizén,
Hazafelé, és még sorolhatnánk. Az ember
jól érzi magát Kanizsa József verseit
olvasva.
Írt költeményt a család minden
tagjához. A szeretet örök címmel hatvan
évi házasságuk tiszteletére is írt
verset. „Hidd el, hogy a SZERETET ÖRÖK… /
Mindennap jönnek a szív-örömök, / s lehet
szeretve, szeretőn élni / a rossztól, s
betegségtől félni…” – kezdi a verset.
Olvashatunk szép emlékező gondolatokat az
édesanyjáról, Józsi fiáról,
az egész családról. Ismert
egyéniségekhez is írt számos verset.
Találunk szentekhez született alkotásokat,
játékos gyermekverseket, meséket.
Végül pedig könyveiről és az általa
megírt kedves hangvételű, szép kritikákat.
Köszönjük ezt a könyvét is, mely
verseket, prózákat és fotókat is tartalmaz,
és szeretettel ajánljuk mindenkinek!
(Kanizsa József: A csend
birodalmában. Versek, prózák, fotók.
BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 2026,
134 p.)
*
