Ha beszélgetések során szóba
kerülnek megélt éveim, azt szoktam mondani, hogy
tartalmas életem volt. Mondhatni, hogy mindenki élete
tartalmas, de nem mindegy, hogy mi az a tartalom, ami
megtöltötte az évtizedeket. Elgondolkodva ezen,
elővettem a „visszapillantó tükrömet”, s
visszanéztem, no nem félutamból, mint a
népdalban, hanem végutamból, s bizony a szememből
nekem is majdnem kicsordultak a könnyeim, mint abban a
népdalban. Miért is? Mert volt ebben a több
mint 8 évtizedben minden. Hiábavalóság,
gond, bánat épp úgy, mint értékesnek
tűnő tartalom. Nézem szépen sorban:
Nehéz, nem gondtalan gyermekkor. Félárva sors, de
viszonylagos anyagi biztonság, kevés szeretet,
inkább annak hiánya, erős tanulási vágy,
azaz tudásszomj, felelőtlenség, gyermeki
éretlenség, akaratgyengeség, így
befolyásolhatóság, teljes falusi
tájékozatlanság, testi gyengeség, de
nehéz fizikai munka, később rám erőltetett
házasság, nem várt, nem kívánt
gyermekek… Itt azt gondolom, jobb nem felidézni azokat a
keserű, fájdalmas éveket!
Középiskola, főiskola, majd sorban öt diploma
(két egyetemi) megszerzése, örömet
adó munka, a tanítás, az iskolai
gyermeknevelés élvezete, könyvtárosi munka,
újságírás, a városi
újság szerkesztése, iskolai, egyházi
újság írása, szerkesztése,
kiteljesedés, eredmények, sikerek a munkában,
elismerések… No ez már inkább az
értékesebbnek tűnő tartalomhoz közelít.
Tehát 55 tanév tele munkasikerekkel, gyerekektől
rám áradó, mindenért
kárpótoló sok-sok szeretet, ragaszkodás,
betegségek, gyógyulások, örömök,
gyász, bánat, egyetlen szülő, testvérek
elvesztése, sok elbukás, de még több
talpraállás, válás, kevésbé
sikeres kapcsolatok… Íme, milyen színes a
tartalom. Magam is rácsodálkozom!
A harmadik része az életemnek az irodalom, az
alkotás. Már gyermekkorban nagyon szerettem a verseket,
sőt inkább mindent, ami betűt tartalmazott. Olvastam minden
éjjel, amikor csak tudtam időt szakítani rá.
Középiskolában próbálgattam az
írást, a gimnázium stencilgépe
alá már lapult valamiféle
tudósításom. Majd sorban az
önálló köteteim: versek, novellák,
kisregény, monográfia, esszék, tanulmányok,
újabb és újabb verseskötetek, prózai
írások. Megjelenések országos lapokban,
antológiákban…, megzenésített versek
sora… Végül 26 kötet! Közben
Kláris-díjak, városi elismerések,
szolgálati emlékérem, Pro Urbe
díj, két díszpolgári
cím… Arany diploma, Gyémánt diploma,
kitüntetések… Ezek már kezdik
tükrözni a tartalmat. De hol van még a boldog
öregség?
Íme! Már az a tudat, hogy megélhettem ezt a
kort, örömet és hálát fakaszt bennem.
Még nagyobb öröm, hogy viszonylagos
egészségben, tiszta gondolkodási
képességgel élem a napjaimat. Magam kerestem meg
hozzá a boldogságot adó tennivalókat.
Két éven át minden reggel felolvastam egy nem
látó idős hölgynek. (Tegnap volt a
temetése.)
Szabad időmben apró keresztszemes öltésekkel
lelki erőt, bátorítást adó bibliai
Igéket hímezek fehér kongré anyagba,
JYSK-ben kapható keretekbe helyezem, s
elajándékozom azokat idős, egyedül élő
személyeknek, idősotthonoknak, kluboknak stb. Már
40-nél többet ajándékoztam! Örömet
szereztem vele sok embernek és magamnak is, mert adni
öröm.
Heti elfoglaltságaim, amelyek tartalmasabbá,
boldogabbá teszik az életemet: Minden kedden irodalmi
délután címmel előadást tartok egy
református idős klubban aktuális, vagy általuk
kért témában. (másfél
órás). Csütörtökönként az
Óda a fényhez nevű, vakok és
gyengénlátók klubját vezetem. 12 teljesen
vak ember fehér bottal és 10 gyengén
látó. Teljes klub-program szervezése!
(Ezekre természetesen fel kell készülnöm!
És ezeket is ingyen, szeretetből végzem.) Még
mindig van néha ráérő szabad idő, amikor
textil-képeket készítek.
Tele van a lelkem örömmel, mert jó,
szerető, ragaszkodó, lelkiismeretes, dolgozni szerető,
becsületes gyermekeket, felelős beosztásban dolgozó,
értékes unokákat neveltem, és rengeteg
szeretetet kapok a dédunokáktól is. Mindez
boldogít.
Még egy dolog, ami boldoggá teheti a nehéz
időskort. Ez pedig a HIT! Az a tudat, hogy kegyelemből,
ajándékként van minden napom. Tehát
az Isten szeretetének, gondviselésének
megtapasztalása, amit szívemből kívánok
minden kedves olvasómnak.
*
