Gyerekkorunkban azt hittük, hetvenévesen már
csak hintaszékben ül az ember pokróccal a
térdén, és galambokat etet. Aztán egyszer
csak arra ébredtünk, hogy már rég
elmúltunk hetvenévesek, de a galambok nem szóltak,
hogy nem kérnek enni. Azt mondják, az ember annyi idős,
amennyinek érzi magát. Ezzel csak az a baj, hogy reggel
húszévesnek érzem magam, aztán felkelek az
ágyból, és a térdem közli, hogy ő
erről nem kapott értesítést. A fiatalság
egyik ismertetőjele, hogy gondolkodás nélkül
felugrik. Hetven fölött előbb végiggondoljuk,
valóban fel kell-e állni. Ha igen, akkor
stratégiai tervet készítünk. Ha már
felálltunk, gyorsan körülnézünk:
„Miért is jöttem ide?” Ha eszünkbe jut,
örülünk. Ha nem jut eszünkbe,
visszaülünk, mert ott általában megjön az
ihlet. Sokan panaszkodnak a memóriájukra. Pedig
nézzük a jó oldalát! A
feledékenységnek is vannak előnyei. Például
ugyanazon a viccen többször is tudunk nevetni.
A szemünk sem a régi. Régen azért
tettük fel a szemüveget, hogy olvassunk. Ma azért
vesz-szük le, hogy megtaláljuk. A hallásunk is
szelektív lett. Ha a feleség azt mondja: „Vidd ki a
szemetet!”, a férj nem hallja. De ha azt mondja:
„Megfőztem a töltött káposztát”
– érdekes, ezt a másik szobából is
kristálytisztán meghallja, és rohan enni.
Hát párosan nem szebb az élet? Az orvos azt
mondja: „Naponta harminc perc séta!” Aztán
amikor elindulok, sétálok fél órát,
mire hazaérek, a férjem aggódva kérdezi:
„Hol voltál ilyen sokáig?” Pedig a
mozgás tényleg csodaszer. Nem azért, hogy
százévesek legyünk, hanem azért, hogy a
cipőfűző megkötése után fel is tudjunk egyenesedni.
Azt sem felejthetjük el, hogy vannak unokák. Ők a
legjobb fiatalító szerek. Egyetlen délután
alatt úgy lefárasztanak, hogy este olyan mélyen
alszunk, mint húszéves korunkban. Másnap viszont
rájövünk, hogy melyik izom
létezéséről nem tudtunk eddig a pillanatig.
Hetven fölött már nem kell minden vitát
megnyerni. Ha valaki azt mondja: „Nekem van igazam!”,
nyugodtan válaszolhatjuk: „Legyen. Nekem meg
békém van.” Ez óriási előny. Fiatalon
bizonyítani akartunk. Ma már inkább nyugodtan
szeretnénk élni. Viták és haragosok
nélkül, csendesen, békében.
Milyen jó érzés, hogy már nem
érdekel bennünket minden divat! Ha egy nadrágon lyuk
van, ma azt mondják, divatos. Mi meg csak mosolygunk:
„Fiam, amikor én voltam gyerek, ezért még
megszidtak és kicsúfoltak”!
Az élet egyik nagy ajándéka, hogy idősebb
korban már tudjuk, mi az igazán fontos. Nem az, hogy
milyen autó áll a ház előtt. Hanem, hogy ki
ül mellettünk az asztalnál, ki szalad a maga
tempójában elénk, ha hazaérünk,
ápol, ha gyengélkedünk, örül és
sír velünk együtt minden kis apróságon.
Nem az fontos, hogy hány ismerősünk van az interneten.
Hanem, hogy kit hívha-tunk fel este nyolckor, ha
beszélgetni szeretnénk. Nem az, hogy hány
gyertyát fújunk el a tortán. Ha nem, hogy
hány ember énekel velünk, hány embert
érdekel, hogy vagyunk, hányan vannak, akik szeretettel
gondolnak ránk és emlékeznek a fiatal
üzemmódban lezavart évekre.
Sokan félnek az öregedéstől, pedig az
öregedés nem betegség. Kiváltság.
Sokan szerettek volna megöregedni, de nem adatott meg nekik. Ahogy
nő a megélt éveink száma, úgy nő a
gyertyák száma, amit az eltávozott
lelkekért gyújtunk, és emléküket
már csak a szívünkben őrizzük.
Akár esik, akár fúj a szél, vagy
perzsel a Nap, minden új reggel ajándék. Lehet,
hogy kicsit las-sabban kelünk fel. Lehet, hogy néha
recseg-ropog minden porcikánk. De még itt vagyunk.
Még tudunk szeretni, nevetni, ölelni, bocsánatot
kérni, megbocsátani. És amíg ezekre
képesek vagyunk, addig az élet még mindig nagyon
szép.
Reggel, amikor belenéz egy idősödő ember a
tükörbe, ne azt kérdezze: „Hány
éves vagyok?” A tükörkép inkább
arra feleljen: „Mitől lesz ma szebb ez a nap, mint a tegnapi?
Minek tudok ma örülni? Milyen csodálatos dolog
vár ma rám”" És a válasz
boldoggá tesz bennünket.
A megélt évek száma nem
kizárólag rajtunk múlik, de hogy mennyi
boldogságot teszünk bele, azt csak mi érhetjük
el azzal, hogy harmóniában vagyunk magunkkal és
környezetünkkel, meg persze az embertársainkkal.
Ha ez megvalósul, elmondhatjuk magunkról, hogy
sikeresen megöregedtünk.
*
