A fiatal postás megörült a hétfő reggeli
küldemények szortírozásánál,
amikor meglátta a sok bélyeges, szépen
megcímzett kék borítékot. Ritka már
a magánlevél – gondolta kicsit elszomorodva. Apja
is postás volt nyugdíjig, de temérdek
kopertát, képeslapot kihordott!
Ő három éve dolgozik itt,
fütyörészve tekeri a kerékpárt, gyorsan
és pontosan végzi a munkáját.
A területe utolsó utcájában lakik Ilonka
néni meg Mihály bácsi. A legkisebb unokájuk
egy éve ment ki dolgozni Londonba. Havonta ír a
nagyszülőknek. A néni hetekig sírdogált, hogy
olyan messzi idegenbe fújta a szél a lányt, pedig
az egész környék tudta, hogy nem végleg ment
ki. Elmondta sokszor, hogy megtanulja a nyelvet,
összespórol egy kis kávézóra
valót, aztán jön haza. Ha levél
érkezik kintről, mindig becsönget és kézbe
adja, tudja, mennyire várják. Kedden egy
villanyszámlát dobott a ládába, és
már ment is volna, amikor Mihály bá’ sietett
végig a kerten, és integetett, hogy várja meg.
– Segítség kéne, ha van pár perce
– mondta az öreg. A postás betolta a
kerékpárt az udvarra, amúgy is végzett. A
nyári konyhában Ilonka néni gondterhelten ült
az asztalnál, előtte az unoka levele. – Rendben van minden
– élénkült meg, amikor beléptek
–, de itt van ni, ezekkel az utolsó sorokkal nem tudunk
mit kezdeni – és segélyt kérően mutatta a
fiúnak, miről is van szó. „Drága Mama
és Papa! Most már könnyű lesz kapcsolatot tartanunk
skypeon, Facebookon, viberen vagy whatsoppon.” A postás
lelkesen magyarázni kezdte a
számítógép működését
hozzáértő, fiatalos hévvel, hogy mire is
célzott a lány, amikor ezt írta.
A két aranyos öreg csak hallgatta egy ideig, hogy
melyik mire jó, hogyan kell használni, aztán
félbeszakították a szóáradatot.
– Maradunk mi, lelkem, a hagyományos
levélnél, megírunk benne minden fontosat,
elküldöm a kért receptet is – igazgatta meg
fejkendőjét Ilonka néni. – A postás
elköszönt, sajnálta, hogy nem tudott segíteni,
aztán szótlanul mentek a kapuig.
– Öreg kutya nem tanul már új kunsztokat
– emelte fel Mihály bácsi munkától
kérges ujjait. – Hacsak nem muszáj – tette
hozzá kis töprengés után. Aztán
közelebb hajolva halkan megkérdezte: – Oszt
drága az a fránya gép, amivel ezeket lehet
csinálni?
*
