A budavári polgároknak dupla ünnepet jelentenek
az adventi vasárnapok. Sok éve klasszikus koncertekre
kerül sor a Városháza aulájában,
melyet ingyen látogathatnak a zene rajongói. A
kerület polgármestere minden évben meleg szavakkal
nyitja meg a hagyományos rendezvénysorozatot,
köszöntve a fellépő művészeket és a
hallgatóságot. Maga az épület, ahol ilyenkor
sosem elegendő a férőhely, különleges hangulatot ad a
zenei eseményeknek. A belső, két emelet magas teremben,
üvegtető alatt szinte akadálytalanul áradhat a
muzsika az ég felé, s ha jó idő van, még a
korai csillagokat is láthatjuk.
A 2014-es első hangversenyt a munkácsi Brevis
énekegyüttes adta, akik nem először látogattak
a Várba, hiszen Munkács testvérvárosa az I.
kerületnek. Az együttes két
jótékonysági koncertet is adott a
Mátyás templomban. Az adventi hangversenyek előtt mindig
más egyház képviselője mond közvetlen
hangú beszédet az adventről és gyújtja meg
a következő gyertyát.
A második vasárnap az Orfeo kórus és
zenekar előadására került sor, melyet Vashegyi
György vezényelt. A gyertyát meggyújtó
evangélikus püspök értő szavakkal
beszélt az előadásra kerülő műről, mely Bach
két kantátája – az adventi és
karácsonyi – volt. Úgy értelmezte, hogy
Bachtól zenei prédikációnak is
tekinthetjük ezt a művet, mely a muzsika nyelvén
beszél az emberi várakozásról és a
Kisded születéséről. Ezt a darabot Bach 1724-ben,
Lipcsében komponálta, melynek címe: Jöjj hát, pogányok
üdvözítője. A kórus és az
áriákat előadó művészek az eredeti,
német nyelven énekeltek, de megkaptuk a kinyomtatott
fordítást is, így figyelemmel végig
követhettük a szöveget. Az áriák tenor,
basszus, szoprán, alt hangokon szóltak, csodálatos
volt a belépő recitativo és korál szólam
is. Érdemes a műből magyarul is idéznem a befejező
sorokat: „Nos hát,
így én magamat / örökre, ó Jézus,
Hozzád kötöm, / Szakadjon már a világ /
ezer darabra szét. / Ó, Jézus, Neked, csak Neked /
élek egyedül; / És rajtad, egyedül Terajtad, /
Jézusom, szunnyadok majd el.” (Vashegyi György
fordítása)
A zene a világ kultúrájának
része, egyidős az emberiséggel, amely spirituális
értelemben is vezérli az emberi életet. Ahogy Bach
tud „a zene nyelvén prédikálni”,
így az idők folyamán az emberi értelem
részévé is válhatott. A zene
gyógyít, gyönyörködtet,
közösséget teremt az emberek között, de
fényességes közösséget Istennel is.
Meghatározza szerepét az, hogy korokat is
összehoz, hiszen Bach többszáz évvel ezelőtt
írt műve ugyanúgy szól hozzánk, mint
saját idejében. Vagy tán még inkább,
hiszen az idők folyamán átfiltrálódott
mondanivalójára nagyobb szüksége van a mai
kor emberének. Ez már szinte Isten tudománya,
melytől az emberek finomabbak, érzékenyebbek lesznek,
mert betölti a gondolatot, a szívet, megnyugtatja az
elmét, az elfáradt testet. A püspök úr
szavaival élve: a zene szolgál.
A hangverseny végén a kitörő, szűnni nem
akaró taps, ujjongás, közösen
átélt öröm a bizonyítéka, hogy ma
is mennyire szükségünk van a zenére, mely
ünneplőbe tudja öltöztetni a szívünket,
hiszen a zene adja meg a találkozás és az
együttlét örömét. Így legyen
mindnyájunknak!
♣ ♣
♣
