Megrendítően nagy ütés érte,
a padló hirtelen oly közel került.
Megrázta magát és felállt végre,
mikor az ütéstől más földön feküdt.

Nem adom fel – gondolta, újrakezdte,
gyilkos kór felettem győzelmet nem arat!
Lépésről lépésre haladt előre,
lebontva minden gátoló falat.

Ma újra él, bizakodó és aktív
és segít, ha tud a mások baján,
tanácsot ad, festeget és készít
mandalákat a szeretet vásznán.

Hétköznapi hős, melyből oly kevés van,
pedig kellene, hogy nagyon sok legyen,
kis országunk megosztott honában
az aggódóknak szeretetet vigyen.

Talán te is követhetnéd a hőst,
nem rogysz le az első ütések után.
Még dolgod van, érzed, nincs itt az időd,
ezért két kézzel kapj az élet után.

Akard, hogy újra szép legyen minden,
legyél te, mint ő, egy hétköznapi hős.
Akarat lángja égjen két szemedben,
ne hajolj meg az életed előtt.