Borka Zsuzsanna prózai kötete
Keményborítós, terjedelmes könyv Borka Zsuzsanna 2025-ben kiadott
új könyve. Kedves a borítója: hegyekkel
övezett virágos réten életvidám
kislány fut egy óriási gyönyörű
pillangó után. „Bájos” –
mondhatnánk, a pillangót a címe szerint csak a
szerző látta. A könyv tartalma talán Borka Zsuzsanna
pillangói? – Értékes pillangói.
Könyvében néhány írása
valóban szorosan kötődik a természethez,
egyik-másik műve talán „bájos”-nak
lenne mondható – de alapjaiban valami egészen
másról van szó. Kötetéről már a
fülszövegből megtudhatjuk, hogy három részből
áll, prózák, esszék és
„gondolatok” találhatóak benne. A könyv
a kissé kisméretű betűi miatt talán nehezebben
olvasható – de ha belekezdünk bármelyik
írásba, nem hagyja letenni magát. Akár
hosszú írás, vagy még hosszabb –
akkor sem.
A kötet címadó és egyben legelső
prózája egy nagyon kifejező, a szerző egész
életét jelentősen meghatározó röpke,
szinte lírai történet valóban egy
pillangóról – és őróla
ötévesen: a pillangót valóban csak ő
látta, édesanyja nem, és ő mindig egyedül fog
maradni, senki nem segít majd soha – és a
pillangó örökre elrepül.
Prózái valóban történetek,
ahogyan ő maga is írta – szerelemről,
családjáról, kutyákról.
Szembeötlő, mennyire fontos a szerző számára a
család – ezt tükrözi pl. a „Szerelem első
látásra„ c. prózája –, a
téma visszaköszön komoly tanulmányai
között is. De olvashatunk rejtélyes
történeteket eltűnésről, vagy megrendítő
tragédiákról plasztikusan, életszerűen.
Vagy olvashatunk az óriási, szelíd
„vendégdarázsról”, mely nem igyekezett
magától elrepülni a tavaszi teraszról. A
mobilozásról, amikor nem lehet tudni, a másik
nekünk beszél-e, vagy a mobiljába… És
talán az is természetes, hogy hosszasan ír
saját fiáról is. „Bevallottan elfogult anyai
vallomás” a címe, pici humorral fűszerezve.
Értesülünk szerencsés és
szerencsétlen, sőt balszerencsés napokról
saját életében. Balesetekről, vonaton
utazásokról, vagy éppen egy rendkívüli
napról, mindegyiket érdekesnek találjuk, el kell
olvasnunk. A történetet is a légyről, mely
négy napig vendégeskedett náluk. Morzsiról,
a kutyusról, amit megsirat, később Réziről, amit
befogadott.
A prózai részt a 40 oldalnyi, azaz hosszabb
„Koronavírus-napló” zárja, ami
formáját tekintve valóban napló, de
igazából sokkal több ennél, hiszen
kitekintést nyújt más országokban
történtekre a járvány alatt, a hazai
intézkedéseket tárgyalja szépen sorban, a
félelmeket, saját tesztelését, a
közelében történteket… Újra
élhetjük azokat a keserves hónapokat. Sőt még
azt is megtudhatjuk, mennyire fontosak voltak a kiírt
különböző pályázatok a szerző
számára is.
Azt gondolhatjuk, meglehetősen jól megismertük a
szerzőt és életét, fiát,
kutyasétáltatásait… de ahogy ez lenni
szokott, természetesen nem így van.
Korábbról tudtam több
esz-széjéről, tanulmányáról, azt is
tudtam, hogy több díjat is kapott értük.
Tudtam, hogy szereti a meséket (mint ahogy én is
még ma is), de egészen más így együtt
látni, olvasni, átlapozgatni ezeket az esszéket.
Mert ezek komoly, átgondolt művek, a végükön a
megfelelő irodalomjegyzékekkel.
Nyilvánvalóvá válik, hogy Borka
Zsuzsanna igazán otthon van Jókai Mór
világában, műveiben, életrajzában is igen
mélyen. Hosszasan foglalkozik Jókai családi
életével, rejtélyekkel életében
és műveiben, összehasonlítva sok motívumot,
szálat: regényeiben naiv lánykákat
ábrázol, életét azonban
másként élte Laborfalvi Rózával.
Érdekes Petőfi alakja is Jókai műveiben, de
kiváló áttekintést olvashatunk a
reformkorról, annak eszméiről és
„héroszairól” Jókai műveiben. Hasznos
és érdekes áttekinteni Jókai fontos
regényeiben a megszemélyesített hősöket
– a szerző joggal feltételezi, hogy az itt
említésre kerülő fontos regényeket az
olvasók is ismerik. Felemelően ír a Himnusz és a
Szózat „párhuzamos
történetéről”.
Nem csak a magyar irodalom alakjai, szerzői kapnak helyet a
könyvben: olvashatunk a Brontë nővérekről, valamint
Andersen mesevilágának jellemzőiről, több fontos
mesét, azok tanulságait, szomorkás
befejezésüket elemezve. De olvashatunk Szabó
Magdáról, Csokonairól, Báthory
Erzsébetről, mindegyik esetben a szerző saját
gondolatait, véleményét, kérdéseit
ismerhetjük meg, amelyek külön érdekessé
teszik írásait. Utóbbi művei ugyan rövidebb
lélegzetűek, de nem kevésbé érdekesek.
Borka Zsuzsannát foglalkoztatja külföldi
és hazai filmek, színházi előadások
színészválogatása: ő kit kért volna
fel egy-egy szerepre, illetve elégedett-e a megvalósult
megoldással. Ehhez persze ismernie kell mind a
színészeket, mind pedig az adott drámákat,
műveket is.
Másképpen, de nem kevésbé
érdekesek a „Gondolatok, avagy szösszenetek”. A
legkülönbözőbb témákban ismerhetjük
meg Borka Zsuzsanna értékrendjét,
felfogását,
értékítéletét
képzőművészetről, reklámok
világáról, háborúkról –
az emberek minden korban a békére és
biztonságra vágytak, mégis folyton
háborúztak… Politikáról: az egyes
pártok egyes emberei sem vagy csak fehérek, vagy csak
feketék, kár, hogy nálunk ennyire szemben
állnak egymással a politikusok.
Természetesen olvashatunk kutyákról, sőt
macskákról, de szúnyogokról is; vagy az
emberi különbségekről: egyes, tragédiát
elszenvedett emberek foglalkozását kiírják
a lapokban – akik korábban valóban
„urak” voltak megszólításként
(ma is tanár úr, doktor úr stb. valaki) –
másokét azonban nem. Ismét ír a
„Régi és mai mesék”-ről is –
és sok másról, amit lehetetlen lenne felsorolni.
Maradjon valami csemege azoknak is, akik majd elolvassák Borka
Zsuzsanna sokszínű, elgondolkodtató kötetét.
Egyszerre elolvasni ugyan nem fog sikerülni, de nagyon is
érdemes időt és energiát fordítani a
kötetre!
(Borka Zsuzsanna: A pillangót csak én láttam.
Prózák, esszék, gondolatok. Holnap Magazin K.,
Miskolc, 2025, 344 p.)
*
