Magyarságunk megélése nem könnyű.
Ebben a jelenlegi káoszban, amit most generálnak
egyes emberek, ők akarják eldönteni, hogy te ki vagy?
Pont olyanok, akik magyarnak vallják magukat, mégis
inkább idegen hatalomnak behódolnak.
Persze voltak mindig olyanok – ezt tudjuk a
történelmünkből –, akik inkább
elveszítve, vagy feladva önbecsülésüket
elárulták, illetve elárulják a
HAZÁT. Fellengzősen hirdetik, hogy ők magyarok.
Én bizony ezt nem így látom.
És akkor még odáig is elmennek, hogy
rágalmaznak, egymás ellen uszítanak. És nem
érdekli őket a másik véleménye. Nyugodtan
el lehet mondani, tolerancia hiányban is szenvednek.
Szinte már nagyon meg kell gondolni, hogy hol, mit mond
valaki, mert anélkül, hogy gondolkodnának azonnal
letorkollják a másikat, és úgy tesznek,
mintha ők lennének a legmagyarabb magyarok. Viszont
eltagadják a történelmet, ők az elődeinknek, akik
sokat és áldozatos munkát végeztek,
még a nevüket is elfelejtik. És azt
szeretnék, hogy más is azt tegye. Mi azonban, akik
tiszteljük eleinket, soha nem tesszük meg, erre nem vagyunk
hajlandóak! Mert ha a múltad megtagadod, ez a HAZA nem az
otthonod. Mert múlt nélkül jövőd sem lehet!
Példát vehetnének, úgy gondolom, a
külhoni honfitársainkról, mondjuk az erdélyi
magyarokról. Amikor olyan műsort nézek a TV-ben, ami
róluk szól, érezni lehet, hogy sugárzik
róluk a HAZA iránti szeretet – és ők nem
tehetnek róla, hogy ilyen helyzetben kell élniük,
pedig nekik aztán nem könnyű igaz magyarnak lenni!
Példát mutatnak számunkra is – mert egy
kissé lazábbak vagyunk e téren – pedig mi,
anyaországiak, akik szeretjük a hazánkat, igaz
magyarnak valljuk magunkat. És nem felejtjük el azt sem,
amit nagyon el akarnak felejtetni velünk a múltból,
éppen azt, amire büszkék lehetünk. És
nem hajlandóak elfogadni a mások
véleményét.
Mi azonban nem akarunk mások lenni, mint akik vagyunk.
Őseink magyarsága nem volt kérdés, fel sem
merült ilyen probléma. Mi büszkén
vállaljuk magyarságunkat!
(2025)
*
