Rézi, a kutyánk péntekre virradóra
megszökött, és egészen
Balatonföldvárig szaladt az éjszakában.
Már egy hónapja volt nálam,
éjszakánként bent tartottam, hadd szokja meg az
új helyét. Szerdán nem mutatott
különösebb hajlandóságot a
bejövetelre, korábban az első szóra ugrott és
spurizott be a házba, ezért hirtelen úgy
döntöttem, maradjon kint, elvégre az állat
természetesebb közege az udvar, a kert, élvezze csak
a szép nyári éjszakát. Reggel lelkesen
üdvözölt, nem történt semmi
rendkívüli.
Csütörtökön szintén kint maradhatott,
még kevésbé aggódtam, mint az előző napon.
Reggel nyolc óra körül hívogatni kezdtem, de
Rézi nem mutatkozott. Talán csak elbújt
valahová, mindjárt megjelenik, nyugtatgattam magamat, de
hiába jártam körül a házat, az udvart,
Rézinek híre-hamva sem volt. Hirtelen
ráébredtem a szörnyű valóságra,
Rézi nincs, eltűnt, meglógott.
Kiabálni kezdtem a nevét, hátha itt
kóborol valahol a közelben, de ha meghallja a nevét,
észbe kap és hazaszalad. Nem történt semmi,
gyorsan készülődni kezdtem. Végigjárom a
környező utcákat, itt kell lennie valahol a közelben,
gondoltam.
Kis idő múlva megcsörrent a telefonom. ismeretlen
fiatal női hang közölte, hogy „Találtunk egy
kutyust Balatonföldváron”.
Első pillanat az örömé volt: „Hála
Istennek, hogy megkerült a kutyám!” A második
pillanat a döbbeneté: hogy került Rézi
Földvárra?
Hálálkodni kezdtem a párnak, akik
megígérték, hogy visszahozzák a
kutyámat, kb. egy órán belül itt lesznek. Ők
éppen hazafelé tartanak az üdülésből, de
előtte még leszállítják a
szökevényt.
Gyorsan takarítani kezdtem. Felmostam a teraszt, amit
Rézi előző napon alaposan telehordott földdel,
ágacskákkal stb. A nappalit is
áttöröltem, kiválasztottam két
könyvemet, és kiültem a teraszra.
Rövid idő múlva felhívtam a fiamat, de nem
árultam el a Rézivel történteket, gondoltam,
majd ha már megérkezett, utólag fogom
elmesélni a nagy kalandot. Éppen beállt
elénk az autó, Rolandtól gyorsan
elköszöntem, és fogadtam a kedves
házaspárt.
Nem értek az autókhoz, de annyit azért
láttam, hogy egy luxusautóból szálltak ki,
melynek a végében két pár
kerékpár volt elhelyezve. Kitessékelték a
kissé megviselt Rézit, aki már
élénkebben viselkedett, előtte meg volt szeppenve, ahogy
a tagbaszakadt, meglehetősen testes férfiú elmondta.
A feleség karcsú, szőke, lányos alkatú
fiatal nő volt, mindketten nagyon közvetlenül,
barátságosan viselkedtek. A férj elmesélte,
hogy a padon üldögélt a tó partján,
amikor odasétált hozzá a kutya. Miután
kiderült, hogy a gazdája sehol sem található
a közelben, elvitték egy benzinkútra,
leolvasták a chipjét, és felvették a
kapcsolatot a monori állatorvosi rendelővel. Hogy miért
pont azzal, nem derült ki, de nem is nagyon érdekelt.
Megtudták a nevem, címem, kissé meghökkentek
a tatabányai illetőségemről értesülve, de a
telefonbeszélgetésünk után megnyugodtak, hogy
itt vagyok Szárszón, a szomszéd
településen.
Hálálkodásom nem ismert határt,
százszor is kifejeztem a köszönetemet.
Beszéltünk az éjszakai viharról, amiről
én mit sem tudtam, mert átaludtam, de
valószínűleg az ijeszthette meg Rézit olyannyira,
hogy valahogy átfúrta magát a
kerítésen vagy alatta, és meg sem állt
Földvárig. Mennyi baj érhette volt az öt
kilométeres úton! Elüthette volna egy autó,
megtámadhatták volna más állatok,
szörnyű még belegondolni is, vagy a
megtalálója egyszerűen megtarthatta volna a
gyönyörű kutyát.
A házaspárnak két 10–12 éves
kislánya volt, akikért most mentek valahová, nekik
a Kutyaélet című, a szülőknek pedig legújabb
verseskötetemet, a Lélegzik a csend című
könyvet adtam hálám jeléül.
Búcsúzóul kérdésemre még
elárulták, hogy hamarosan ismét jönnek
nyaralni, itt van hajójuk.
Felhívtam Rolandot, aki Rézi felől
érdeklődött, mert ugye visszahozták. Kiderült,
hogy nem tettem le a telefont, és fiam végighallgatta a
kutyával történteket. Utána én
hallgattam végig nem egyszer, nem kétszer a
szokásos hegyi beszédét, mit hogyan kellett volna
tennem. Végül is igaza volt.
Később a monori állatorvosi rendelőből
hívtak, közölték, hogy
megtalálták Rézit. Örömmel
tájékoztattam őket, hogy már visszakaptam a
kutyuskámat. A hölgy javaslatára a
szárszói címet is feltetettem az országos
adatbázisba. Sosem lehet tudni!
Rézi az éjszakai maratoni futás után
gyakorlatilag végigaludta a napot. Nem ugrált, nem
hízelgett, ki volt fáradva, mint a kutya.
De minden jó, ha a vége jó!
*
