Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Regényi Ildikó

Útitárs

Imre Ferenc kötete

A költő kilencedik kötete valóban útitársam volt. Zakóm zsebében utazott velem Pécsre kedves családi ünnepre. Jó volt elmélyülni a kötet 104 szonettjének karakteres, olykor megható témáiban. A könyvben az elmúlt bő egy év termését gyűjtötte össze a szerző, születtek versek Budapesten is, de Balatonkenese is ihletadó helyszín volt az alkotó számára.

Imre Ferenc a 13. századi szonettforma követelményeihez ragaszkodva adja közre gondolatait. A két 10/11-es szótagszámú quatrinát  (négysort) azonos szótagszámú két terzina (háromsor) követi. Az esetek nagyobbik részében teljes sikerrel, alig akad egy-két olyan vers, ahol a rímszó szabályainak betartása miatt a nagy lélegzettel induló vers kevésbé hatásosan zárul.

Tematikájában azonban hiánytalanul tükrözi a szerző karakterét. Mivel maga írta a kis kötet utószavában, tudjuk, 1996 óta, felesége halála után kezdett rendszeresen verselni, bár diákkkorától ír. Költői képekben ezek a mély érzelmi tartalmú versek  gazdagabbak. Egyedien szép ez a metefora-emlékező sor: „csókomnak szirmai kényeztettek”, de szép vallomás ez a megszemélyesítés is: „Bennem is idősödik a szerelem… nem hagy magamra, és lépést tart velem.” Kifejezi egyben a nem felejtő emlékezés szépsége mellett azt is, hogy ember, társ nélkül, nem boldogulhat.

Fejet hajtó alázattal közelít az elmúlás témájához, bár a természettudományos látás átsüt például ezen a költői képen is, miszerint a Teremtőhöz így szól: „az ujjad hegyén tartod a Földet”.

Hasonló áhítattal vall a természet szépségeiről is, „szent helynek” nevezi az erdőt, és gyermekkori földhöz kötődő éveire emlékezve, „életnek” nevezi az érő búzát, hiszen „testesedik a kenyérnek való”. Rápillant nyolcvanon túli „szép korára”, tárgyilagosan állapítja meg: „A napnyugtámban nincsen délibáb”, de jó élmény a verseiből áradó öröm, a minden élőben gyönyörködni tudás képessége. Lírikusként emlékezik a távoli tájon megélt egyetemi évekre, hiszen a lokátormérnöki diplomát ott szerezte, „hol a Volga öleli kis húgát, / a szőke hajú, síma arcú Tvercát”…

Hangja akkor válik keménnyé, kategórikusan számon kérővé, ha közéleti témáról szól.

„Tévúton járó urak füle süket”, írja, vagy még köznapibban: „Az erkölcsöket lenulláztátok, / közvagyonért kaptatok kenőpénzt!” Költőibben fogalmazva, végtelenül tömören megállapítja: „Túszul ejtik a nemzet lobogóját”. Ifjúságára visszanézve szinte kikéri magának, hogy azt „átkosnak” nevezzék, hiszen jelenleg a „Zsíros szájú apostolok jól élnek!”

Egy olyan költő legfrissebb termése ez a kötet, aki magáról azt vallja:

„Írásaimért vállalom a felelősséget!”


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©