Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Györgypál Katalin

Bizalom – okosan?

„Az ember nem azért hisz, mert igaz, hanem azért, mert hinni jó” – mondatja Sarkadi Imre Boldizsárral. (Kőműves Kelemen) (1)

Hinni jó. Mégis „bizalomszegény világ” vesz körül bennünket. Talán ezért is szeretnénk még inkább hinni – valamiben? De – miben?

Lám csak, itt áll e két szó feltűnő piros borítón nagy fehér betűkkel: „Okos bizalom”. (2) Van ilyen? Nyilván, ha már könyvet is írtak erről. Ugyan mi újat tud mondani nekünk?

Most lapozom-olvasom végig harmadszor. Annyira „izgalmas”? Inkább egyszerűen – más.

Már viszonylag az elején utal erre: „…létezik egy megoldás, egy harmadik alternatíva a vak bizalmon, amely miatt oly sokan megégetik a kezüket, illetve a bizalmatlanságon túl, amely viszont megfoszt bennünket a jóléttől, az energikus és örömteli élettől…” – és ez az ún. „okos bizalom”. (27. p.) (Természetesen innen kölcsönöztem magát a témát.)

A szerzők ugyanis nem csak az egyén felől közelítenek, hanem nagyvállalatok, sőt a társadalom boldogulása felől. „…a bizalom mindig három alapvető tényező tekintetében hoz változást úgy az egyén szakmai és a magánéletében, mint a társadalomban. Ez a három tényező a jólét, az energia és az öröm.” (38. p.)

„Mind nyilvánvalóbb” – állítják –, „hogy napjaink gazdaságában a pénzügyi eredmény közvetlen összefüggésben áll a bizalom szintjével.” (uott.) Ők már csak tudják! És ha belegondolunk, bizony mi is tudjuk. Ha nem bízom a másik félben, felesleges akár szerződést is írni. „Amikor… a bizalom szintje megemelkedik valamely kapcsolatban, teamben, vállalatnál vagy országban, a működés sebessége megnövekszik, a költségek pedig csökkennek. Az emberek gyorsabban képesek kommunikálni, hatékonyabban tudnak együttműködni, az újító szellem megélénkül, és persze gyorsabban és hatékonyabban kötik meg az üzleteket.” (42. p.)

Az egyén szintjén pedig „a bizakodó emberek általában tovább élnek”, és általában egészségesebbek is (49. p., más irodalmakra utalnak). És tovább, a „szilárd és maradandó kapcsolatok gyökere a bizalom, míg a rossz kapcsolatok a legpontosabban »bizalomszegényként vagy bizalomhiányosként« definiálhatók” – idézik a szerzők is. (51. p.)

Mindennek az oka pedig „egyszerűen az, hogy a bizalom az életminőség egyik nélkülözhetetlen és örökérvényű alapeleme”. Mindaddig azonban nem vagyunk tudatában ennek, amíg el nem veszítjük. (53. p.) Ezért annyira romboló hatású a bizalommal való visszaélés! (54. p.)

A szerzők természetesen kitérnek a vak bizalomra is, mely „szélsőséges, naiv, rászedhető, nemtörődöm” (69. p.) „Mélyen legbelül a legtöbben még felnőttként is őszintén bízni akarunk (kiemelés tőlük) az emberekben – a vak bizalommal kapcsolatos rossz tapasztalataink ellenére.” (uott.) Ennek a hiszékenységnek, mint tudjuk, általában nagy ára van.

„A vak bizaloménál jóval gyakrabban vagyunk hajlamosak feltenni a bizalmatlanság szemüvegét. Ilyenkor a világot a »gyanakvás« lencséjén keresztül nézzük – amit nagyon is indokoltnak érzünk.” Különösen, ha korábban vakon bíztunk… És hányan tekintenek ugyanezért ránk bizalmatlanul? „…saját bizalmatlanságunkat tovább súlyosbítja, ha mások is megbízhatatlannak tartanak bennünket” – mondják. Egyetértünk. (75. p.)

„Ha a bizalmatlanság szemüvegén át nézzük a világot, elidegenedünk.” (80. p.) Egyetértünk.

Lássuk hát ezt az „okos bizalmat”!

A kiinduló, sok sikeres ember szerinti meggyőződés: „a legtöbb ember alapvetően jó”. (87. p.)

Ezt a szerzők jelentős üzleti megoldásokkal támasztják alá, amikor a bizalomra épült üzletekben „feltűnően kevés visszaélés történik”. (91. p.)

Tehát a definíció: „Az okos bizalom az emberi ítélőképesség munka közben. Egyszerre képesség és folyamat… a lehető legkisebbre csökkenti a kockázatot, és a legnagyobbra növeli a lehetőségeket.” (uott.) Ehhez először is szükség van a bizalomra való hajlandóságra, ami elsősorban érzelmi kérdés (!), ilyenkor nyitottá válunk a lehetőségekre. A bizalmatlanságból kiindulva ugyanis meg sem látjuk e lehetőségeket. (92. p.)

Ezt azonban ötvözni kell legalább ilyen erőteljes elemző tevékenységgel! „Ez az oka annak, hogy a sikeres emberek és cégek – bármilyen erős is bennük a hajlam a bizalomra – intézkedéseket foganatosítanak a nagyjából 5 százaléknyi svindler ellen.” (93. p.) Az elemző munka természetesen elsősorban az elme feladata. Erre nem tudunk részletesen kitérni, de beletartozik: a kedvező alkalom (miben szavazunk bizalmat a másiknak), a helyzettel járó kockázat szintje és az érintett személyek hitelessége: jelleme és hozzáértése. Az okos bizalomhoz tehát ítélőképességre van szükség (103. p.) Ám saját magunknak is hitelesnek, bizalomra érdemesnek kell (kellene) lennünk…

Önbizalom, nyugodt belső bizonyosság nélkül (többek között) azonban ez sem egy.


Forrás:

(1) Sarkadi Imre: Drámák. Szépirodalmi K., Bp., 1983, 285. p.

(2) Stephen M. R. Covey–Greg Link–Rebecca R. Merrill: Okos bizalom. Édesvíz K., Bp., 2013, 352 p.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©