Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kelemen Bata Mária

Eltévedt tavasz

Október közepe van, gyönyörűen süt a Nap. Szobám ablakából nézem a tájat, olyan, mintha tavasz lenne. Régi emlékek jutnak eszembe. Tavasz, ifjúság, szerelem…

A szép idő néhány perc után ki is csalogat. Sétálok az udvaron, fürkészem a kertet. Keresek valamit.

 Talán a tavasz lábnyomát! Nem is hiába! Megpillantok a fű között, egy sárga kisvirágot. Odalépek hozzá, leguggolok. Akkor látom, hogy egy árván nyíló gólyahír.

Megkérdezem tőle: – Hát te, mit keresel itt? Te a gólyák hírnöke vagy! Amikor az árokpartokat a virágaid sárga szőnyegként borítják, csapatostól érkeznek a gólyák. Most már el is repültek! Vagy tán búcsúztatni szeretted volna őket? Azért virítasz itt?

Nem válaszol. Az ott kószáló őszi szél néha a fejét lágyan ringatja.

Tovább kutatok a fűben, néhány méterrel távolabb észreveszek egy vadszázszorszépet. Hozzá is odamegyek. Dicsérem szépségét, érdeklődöm, miért ősz közepén virágzik. De ő sem szól hozzám, csak mosolyog. Pedig szeretném, ha valamelyikük megmagyarázná, mi történik itt?

Hajt a kíváncsiság, ezért bemegyek a virágoskertbe. Szemügyre veszem a tulipánfámat. Szinte egy levél sincs az ágain. Ám az ágak hegyén duzzadó rügyek ülnek. Ezen elcsodálkozom, és megpróbálok vele társalogni:

– Ó, te, szegény kis fa! Bizony, ha három hétig így süt a Nap, akkor virágba borulsz! Pedig még nem is aludtál, és máris ébredsz! Látom, te sem várod a telet!

Ezekre a szavakra megmozdulnak az ágai, úgy érzem, mintha bólintana egyet.

Teljesen elvarázsol ez az egész látvány. Teszek még egy próbát. Kimegyek az utcára. Az árok partján ibolya jelzi mindig a tavasz érkezését. Óvatosan bekukkantok a levelei alá, néhány lila ibolya tárul a szemem elé, kissé félénken meghúzódva. – Te is? –  kérdezem.

Ő sem felel. Szerényen üldögél a levelek alatt.

Most már végképp nem tudom, mi következik. A kikelet, vagy az elmúlás? Vajon melyik lesz az erősebb? Fölnézek a meggyfára. Színes lombkoronáján erőtlenül fénylik a napsugár. Gondolatom végigsuhan az őszi tájon. Olyan ez az egész helyzet, mintha itt állnék a tavasz és a tél határán. Vagy az ifjúság, és a szépkor között.

Szeretném, ha a perzselő nyár után újra üde tavasz jönne!

Sajnos, ez csak álom. Érzem, könyörtelenül jön a tél!


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©