"Így, hetven felé"
Ágoston Zsolt
KÁRPÁTOKNAK BÜSZKE FÁJA
Kárpátoknak
büszke fája,
Gyönyörű, borovi-erdeje.
Hegy s völgy az otthona,
Patak vize táplálja.
Elmúlt század edzette
A végtelen időnek tanúit.
Sudaras, sárgás rostjait,
Szél-csavarta, vénséges ágait.
Lárvát költő, kicsiny rovar
Kérge alatt otthonra lel.
Odvában a vörös mókus
Békésen utódot nevel.
Árnyas fája, hűvös törzse
Forró nyárnak rejteke.
Tűlevelű koronája
Madaraknak, menedéke.
Ága közt a fenyőrigó
Fészkébe tér csendesen.
Éltét óvja, röptét félti
A smaragd-zöld rengeteg.
Gyantás, vénülő öreg törzsét
Történelmünk vad vihara,
Dacos idők komorárnya,
Korbácsolta, hajlítgatta.
|
|
|
|
