A tavasz a kikelet, a természet
újraéledése, a nyár – mint jó
anya – megérleli a gyümölcsöket, a
gabonát, virágba borítja a kerteket, az őzek
felnevelik gidáikat, a vadmalacok felnőnek, a mókusok
odúikba halmozzák a télire valót.
Jöhet az ŐSZ!
Az őszi táj csodálatos színpompája,
ágaiktól búcsúzó zizegve
hulló színes falevelek jelzik: a természet
készül a téli pihenésre.
Csodaszép az erdő mélye: a lombok, fák, az
őszi táj, csak álom fest gyermek szemére ily
szépet, mint a vadvilág. Napfénye alig süt
át a fákon, mégis minden tündéri
fény. Boldogságom csak itt találom az erdő sűrű
rejtekén.
Erdőben járni de szép, de jó, lombok
közt ezer madár dalol. Itt elfelejtem száz gondomat
és szívem-lelkem boldog, szabad. Erdőben élni
úgy vágyom én, sárgult levelek hullnak
fölém, miért nem lehetek mindig ott én,
legjobb az erdő hűvös ölén…
A családok a nyári üdülés
után felfrissülve folytatják munkájukat, a
gyerekek lelkesen üdvözlik osztálytársaikat a
tanévnyitón és osztják meg nyári
élményeiket velük. Az idős emberek élvezik a
nap utolsó sugarainak melegét, nézik a
megújulni vágyó természet
búcsúzó csodáit és
eltöprengenek, nekik mikor jön el a TÉL…
1956 őszén a hősök a kikeletért haltak meg,
és ehelyett jött a zord tél…
♣ ♣
♣