Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Májer József

HA FESTŐ LENNÉK…

Ha festő lennék, megfesteném most ezt a tájat.
A barnuló rét későn ébredő virágait,
a sárgára fakult erdei fákat,
a magasban úszó szürke fellegeket,
az emberek arcát, mely naponta halványul,
ráncosodik, öregszik, mint a természet.
A ráncok egyre mélyebbek, évente sűrűsödnek,
mint a vastagodó fák évgyűrűi tavasszal.
Mindez csöndben történik – halk életrohanás.

Ha festő lennék, megfesteném az őszi alkonyt,
a napfényben úszó, de hűvös délutánt,
megfestenék köröttem mindent, ezernyi árnyalatban,
tarka színekben, nem hamisan, élethűen,
mert így a legszebb, ebben a díszben.

Nem hangos már az erdő a madárfüttytől,
nem nő kúszó aljnövényzet a fák alatt,
nem illatoznak tarka virágok sem,
csak a szél sír, süvít az erdőn át.

Dús harmat hull este a fűre, a fákra
s dérré dermeszti hajnalra a fagy.
Csípős szelek hozzák reggelente előörsként
a közelgő tél hűvösét, fagyos üzenetét.

Ha festő lennék, megfesteném a nyár pusztulását,
az őszt, az arcok öregedését,
csak a csöndet nem tudnám megfesteni!


 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©