Különleges film született – hatalmas
pénzből (10,5 millió Euro), ám ez most nem
számít. Koprodukciós alkotásról van
szó, a magyar mellett német és francia
alkotótársak és pénz is segítette a
film létrejöttét. A rendező Enyedi Ildikó ismét
szárnyra bocsátotta fantáziáját, a
forgatókönyvet is ő írta. Ezúttal egy
Sellyén található különleges, kb. 200
éves fa (ginkgo biloba) ihlette meg, s három
szálon futó cselekményt talált ki
hozzá.
És valóban, elgondolkodhatunk azon, mit tudunk mi a
növényekről? Beszélünk időnként
pusztuló erdőkről, elsivatagosodott tájakról,
haszonnövényekről, veteményes kertekről,
szobanövényekről, de nagyon keveset tudunk róluk.
Dísznövényeinket cserépbe, vágott
virágainkat vázába tesszük, elhervadva
kidobjuk őket, de nem tudjuk, mit éreznek, vagy mit gondolnak
rólunk, emberekről. Egyáltalán, lehet velük
kommunikálni? A filmrendező szerint ők a mi csendes
barátaink.
Az első történet Greteről szól, aki az 1900-as
évek elején érettségi után
felvételezik a marburgi egyetem biológia szakára.
Nyolc lány közül csak őt veszik fel (a többi
jelentkező férfi), mert talpraesettebb, mint a többiek,
Winterhalter professzor nem tudja csőbe húzni zavarba ejtő
kérdéseivel. A tanár úr felesége
fűvel-fával megcsalja őt, frusztráltságát a
felvételiző lányokon éli ki. Grete
egyébként emancipált lány, kitanulja a
fényképezés technikáját, és
mindent (saját testét is) lefotóz a
környezetében. A fotózás
alkotássá válik számára,
felszabadítja és boldoggá teszi a fiatal
lányt.
A második történet 1972-ben
játszódik szintén egyetemen. Hans és
Gundula egy muskátlin keresztül közelednek
egymáshoz. A fiú a növények
utálatát hozta magával vidékről, csak akkor
változtat ellenszenvén, amikor kedvese elutazik,
és rábízza a növény
gondozását. Hans élvezi a rendszeres
törődést, egyenesen szenvedélyévé
válik, „barátja” lesz a virág. Ő az,
aki Goethe verseit összefüggésbe hozza a
növényekkel.
A harmadik epizód 2020-as keltezésű. Tony hongkongi
tudós, növényeket kutatott, de azt abba kellett
hagynia a Covid miatt. Hazamenni nem tud, egyedül maradni nem
akar, ezért módosít a
témáján, és a hatalmas ginkgóval
ismekedik. Témavezetőjének kiskorú gyermeke van,
nem tud segíteni távol-keleti
kutatótársán, s emiatt megváltoztathatja
eredeti témáját.
A három történet nem egymás után
kerül bemutatásra, újból és
újból átadva a stafétát
egymásnak. Látványos változások nem
történnek a növények és az ember
között, mégis érezzük mi nézők,
hogy a szereplők előnyükre változnak meg a szemünk
előtt. Mindhárom szereplő magányos, társra
vágyik. Kiderül, a vizsgált növények is
magányosak, kiszakadva élnek eredeti
környezetükből, egyik egy cserépben, másik az
arborétum közepén. Ráadásul a
különleges fának a szaporodása is
különleges, távol az őshazájától
nincs lehetősége ellenkező nemű partnerre találni.
A filmbeli fa már 200 éve itt van velünk,
életünk részévé vált, ahogy mi
is részévé váltunk az ő
életének, gazdagítjuk egymást.
Támaszt ad, enyhet nyújt, összehozza a
magánytól szenvedőket, miközben ő maga
magányos marad. Mi emberek, képesek vagyunk kifejezni
viszonyunkat a fához, de a fa érzelmi
megnyilvánulásait csak egy kódolt
jelzésrendszerrel tudjuk fogni. És még ez sem
egyértelmű, csak azok számára jelent valamit,
akiknek van szemük a látáshoz, és van
fülük a halláshoz. A film befejező képsoraiban
elhangzik Goethe leghíresebb versének (A vándor
éji dala – Tóth Árpád
fordításában és németül is)
nyolc sora, amely revelációként, a
természettel harmóniában élő ember
imájaként hangzik el.
Magas szintű az operatőri teljesítmény, Pálos
Gergely premier plánjai, fekete-fehér/színes
képsorainak tökéletessége elbűvölő.
Enyedi Ildikó színészei is átvették
a lelkesedést tőle, és komolyan veszik feladatukat. Tony
Leung-Chiu-Wai (Tony, hongkongi kutató), Luna Wedler (Grete),
Enzo Brumm (Hans), Léa Seydoux (párizsi
kutatótárs) jól megválasztott szereplői a
filmnek, ahogy az aláfestő zene is maximálisan simul a
jelenetekhez (zeneszerző: Kristóf Kelemen, Keresztes
Gábor).
Enyedi Ildikó filmje egy 21. századi panteista
világvallásnak is felfogható. Műfaji
határokat feszeget, hiszen természetfilmnek vagy
áldokumentumnak, lírai vallomásnak is beillik,
mégis – vagy épp ezért – a velencei
filmfesztiválon több díjat is kapott –
megérdemelten.
Sajtóbemutató: 2026. január 22.
*
