Turbók Attila kötete
Új év, új lehetőség, ugyanakkor vannak
dolgok, amik nem változnak, s ez az irodalom, az irodalmi
délutánok adta élmény. Ezt a szellemi-lelki
elmélyülést nyújtotta a Lengyel János
író, szerkesztő, újságíró
vezette Mitracsek Presszó című kulturális
programsorozat idei első rendezvénye, amelyre 2026.
január 12-én került sor a Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár Eötvös úti
Tagkönyvtárában.
Turbók Attila
költő, újságíró, a Magyar Múzsa
kulturális folyóirat szerkesztője volt az
író-olvasó találkozó vendége.
Lengyel János üdvözlő szavai után a Záporban fürdő verőfény
című Turbók-verssel köszöntöttem a
költőt. Miért éppen erre a versre esett a
választásom? A benne megfogalmazott érzelmi
kettősség miatt. Az élet nehézségei
és a megélt boldogság, öröm pillanatai a
képi gazdagság erejével végigvonul a vers
egészén. És mi másról szól az
életünk, ha nem erről? A nehézségek, a
szomorúságok, az örömök
összekovácsolt egysége az életünk.
Úgy érzem, ez az érzelmi kettősség
jellemző Turbók Attila egész
költészetére.
Verselőadásom után Katzler Hilda költő
tolmácsolta a szerző Lepke
és tenyér című gyönyörű
versét, majd Lengyel János kérdezte Turbók
Attilát az indulás éveiről, irodalmi
életútjáról, a hallgatás
éveiről.
„Hova lesz a hiteles, igaz emberi szó, ha a Föld
lakóit ebben az új, kifordított nyelvezetű,
zagyva, arc- és mi minden mást váltó
korszakban a maszlag erős fonatai
ölelik-szorítják…” –
aggódik a költő a 2021-ben megjelent Elsüllyedt tanú
című könyvében. E gyötrő
töprengések hitelességét erősíti az
apa korai elvesztése, a nehéz gyermekkor, a megélt
történelem árnyoldalai, félelmei.
Versgyűjteményét talán költészete
betakarításának szánta. S lám,
mégis lett elég idő, erő a folytatáshoz, hiszen
2025-ben napvilágot látott Turbók Attila új
kötete Gyűrött
délibáb címmel. E verseskötet
bemutatójának élményével gazdagodtak
az irodalomkedvelők január 12-én a Mitracsek
Presszó rendezvényén.
A köszöntő után Turbók Attila
verselőadásaival végigjárhattuk a múlt
tájait, átélhettük annak
emlékképeit a gyermekkortól egészen
napjainkig. „Most, hogy tudom, műtétre várok, /
pókhálózódó szürke
hályog / borít szememre hamuleplet, / képzelem
magam kisgyereknek. / Megszólítom homályba
omló / arcom mögött fénypazarló /
kölyköt, egykoron arra gondolt, / ujjai közt szuny-nyad
az újhold, feje alatt a kicsiny párna / gyulladni
kész, imbolygó máglya, / ám
átlát rémisztő meséken, / eltűnt
apját sejti az égen” – írja Csukott
szemmel című versében. A gyermekkor fájó
évei, „a perzselő szabadság égett
szaga” kel életre az alábbi sorokban, amikor a
kamasz fiú, az asztaliteniszben ígéretes
tehetség álmainak füstté
válása, szó szerint és átvitt
értelemben, az ütő elégetésével
megelevenedik előttünk, amikor a fiú „egyetlen
szíjas puskája a dac”. (Az ütőt a
térdén törte szét.)
Jelenünkről is hiteles képet nyújtanak a
Turbó-versek: a rendszerváltási időszakról,
a határon túl élő magyarok sorsáról,
a háború borzalmairól, de korunk közönye
is fel-felvillan a versekben csakúgy, mint a
kultúraromboló népvándorlási
hullám. „Először a szemet méreg marja
szét, / káprázat a neve, vakító
beszéd, / aztán a fülek
hallójáratát / bombázza, perzseli sunyi
sanda vád”. (Óvatos légy, hazám!)
A magánélet és a közélet keserű
hangjai mellett a fény, a kozmikus rezgés
összetartó erejére is
ráirányítja a figyelmet: „Mégiscsak
van rend a létezésben”. (Lepke és
tenyér)
A sorok között olvasva némi remény,
délibáb is kiolvasható Turbók Attila
versüzeneteiből, ha a költővel együtt nem járunk
csukott szemmel, hanem a belső énünk által
irányított úton haladunk tágra nyílt
szemekkel, reményt hordozva.
Gyűrött délibáb? – kérdi a
költő a vele azonos hullámhosz-szon rezgő olvasóval
együtt. Lehet. De a reményt, a jó
szándékot, a bizalmat hordozzuk mindaddig, amíg
szemünk végleg lecsukódik. Turbók Attila
új, hetedik kötetének fülszövegében
így vall minderről: „Hogy délibáb-e a
reménykedés, nem tudom. De hogy igencsak gyűrődni
látszik, az bizonyos. Hogy aztán e torz
háború végeztével kisimul-e újra
vagy egy cirkáló rakéta végleg
»levadássza«, kiderül utólag.
Idegrendszerem és szándékom mindenesetre
reménnyel és bizalommal teli.”
(Turbók Attila: Gyűrött
délibáb. Versek. Hét Krajcár
Kiadó, 2025, 189 p.)
*
